10 lépés a resztoratív mindennapokért
Vannak attitűdök, magatartások, személyiségjegyek, amelyek összességével, ha rendelkezünk talán mondhatjuk, hogy helyreállítóan élünk és cselekszünk.
Hiszem, hogy akkor tudunk igazán hitelesek lenni a resztoratív folyamatok facilitálásában, ha a szemlélet alapvető szempontrendszerét a saját életünkben is képviseljük és magunkévá tesszük. A Zehr Institute for Restorative Justice - Howard Zehr professzor tanulmányai alapján - kísérletet tett ezen alapvető elveknek 10 pontba sűrítésére, amelynek mentén én is kísérletet teszek a pontok felállítására:
- Vegyük komolyan a kapcsolatainkat! - Mindannyian közösségek, intézmények és a környezetünk hálójának egy részlete, egyede vagyunk.
- Legyünk tudatában tetteink hatásaival! - Tetteink hatással vannak másokra, a körülöttünk lévő világra.
- Vállaljunk felelősséget az általunk okozott sérelmekért! - Ismerjük el és próbáljuk helyrehozni az okozott kárt.
- Hallgassuk meg a másikat mélyen és együttérzően! - Próbáljuk megérteni akkor is, ha nem értünk egyet.
- Tekintsünk életünk konfliktusaira lehetőségként ! - Próbáljuk meg értelmezni azokban magunkat és a másikat. Nézzünk rá, van-e bármi, amiben a fejlődhetünk általa - önmagunkban vagy a kapcsolatainkban
- Amikor csak lehetséges vonjuk be az embereket az őket érintő döntésekbe! - Így érhető el hosszútávú eredmény.
- Bánjunk mindenkivel tisztelettel - beleértve azokat is, akik megbántottak!
- Folytassunk párbeszédet másokkal, még akkor is ha nehéz! - ...nyitottan arra, amit tőlük tanulhatunk.
- Legyünk körültekintőek saját igazságainkkal és nézeteinkkel! - Ne akarjuk azokat mindenáron ráerőltetni a másikra, legyünk nyitottak, mert lehet, hogy a teljes kép valahol a nézeteink között van.
- Álljunk ki érzékenyen a hétköznapi igazságtalanságokkal szemben! - Amikor saját vagy mások jogait védjük vegyük észre határainkat. Tettünk nem járhat más ember méltóságának, emberi mivoltának a megsértésével!
Törekszem arra, hogy ezen pontok mentén legyek jelen a mindennapokban, tudom, hogy hibázom és tanulok, újra hibázom és újra valami rámrakódik. Nem tudom, hogy az, amit egész életünkben a társadalom és a környezetünk belénk épített egy emberöltőben átírható-e...nem tudom, a gyerekeinknek talán már könnyebb lesz ezzel dolgozni. De van már egy ilyen listám és igyekszem a nap végén önreflexiót folytatni és végigvenni, hogy mi sikerült és miben kell még megerősödnöm, fejlődnöm. És ez a lista fejlődik, alakul, bővül. Talán másnak is támogató.
