A bocsánatkérés resztoratív szempontjai

2023. február 22. a bűncselekmények áldozatainak napja. Az áldozatok jogainak érvényesülésére és szükségleteinek biztosítására egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az európai országok és ebben a feladatban a kutatások és a gyakorlat is igazolja a helyreállító igazságszolgáltatás jelentőségét. 

Áldozatok szükségletei között elsődleges helyen szerepel a bocsánatkérés valódi, mély és őszinte megnyilvánulása. 

Önmagában bocsánatkérésként címzett monológ nem jelent teljes bocsánatkérést, nagy hangsúly van annak közvetlenségén, a szavakon, kifejezéseken, a sorok mögötti üzeneteken. Az a bocsánatkérés amelyik tartalmazza a "ha úgy érezted" fordulatot nem tartozik ebbe a körbe. 

Egy sérelmes helyzetben a másik által megélt és kifejezett érzések vitán felüliek. Még ha a szándék nem is irányult a másik megsértésére, a nehéz érzések keletkezése valós és zsigeri. Az erre adott empatikus belátás és reakció a helyzet kezelésének az alapját képezheti. És van, hogy nem a konkrét cselekményért, hanem annak figyelmen kívül hagyása miatt is érdemes bocsánatot kérni, valahogy így: 

"Bocsánatot kérek, mert nem tettem meg minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy ezek a sérelmek megtörténjenek. 

Bocsánatot kérek mert tettemmel/mulasztásommal hozzájárultam, hogy újabb sérelmek keletkezzenek."

Valami ilyesmi az, ami az áldozatok, és bármely cselekmény áldozata számára befogadható bocsánatkéréssé válik, amely során a sérelmet okozó nem vonja kétségbe, hogy magatartása sértő volt, nem vonja kétségbe az áldozatban keletkezett nehéz érzéseket, sérelmeket hanem elfogadja a sérelem valódiságát és felelősséget vállal mindazért, amit tett vagy amit meg kellett volna tennie.

Aaron Lazare professzor szavaival :

"A bocsánatkérés az őszinteség, a nagylelkűség, az alázat, a bátorság és az elkötelezettség aktusa."

Resztoratívan rátekintve ennek a folyamata valami ilyesmi lehet:

• A bocsánatkérés címzetten és közvetlenül szólítja meg az áldozatot. 

• A bocsánatkérő világos és pontos részletekkel írja le, hogy mit okozott és bocsánatot kér az áldozattól. Nem kertel, nincsenek "ha" vagy "de" kezdetű mondatok.

• Nyíltan vállalja a felelősséget és akár magyarázatot is adhat a történtekre, az azonban nem irányulhat az áldozat ellen (mit és hogyan kellet volna másképp tennie), nem mentegeti saját felelősségét, sőt nyíltan felvállalja azt. "Te nem hibáztál, ez az én felelősségem." - legfőképpen a súlyos, erőszakos esetekben, nem lehet kérdés, hogy ki a felelős az erőszakért.

• Igyekszik belegondolni, átérezni a másik számára okozott sérelmeket, érzéseket és azt kifejezésre is juttathatja, de nem vonja kétségbe.

• Meghatározza, hogy milyen lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy jóvátegye a sérelmeket.

• Megfogalmazza a tanulságok mentén, hogy mit fog tenni, vagy mit tett már meg a viselkedése megváltoztatására, annak érdekében, hogy elkerülhetővé váljanak az újabb sérelmek.

Egy resztoratív folyamat elősegítheti az őszinte bocsánatkérés kifejezését. Az érintettek közötti kommunikáció, a sérelmet elszenvedő közvetlen beszámolója megéléseiről, a következményekről elősegítik, hogy a sérelem okozója szembesüljön tettének valódi következményeivel. Ez a szembesülés segítheti elő a bocsánatkérés őszinte és mély megnyilvánulását. 

Sokszor elvárás a bocsánatkérés aktusa, de ahhoz egyrészt bátorságra van szükség, másrészt egy belső meggyőződésre, amelyet erősít ha a többség által a bocsánatkérés aktusa elismerést kap, hogy az érték, még akkor is, ha nem teljes, de van rá próbálkozás (és újra és újra lehet vele próbálkozni). Ezért is sajnálom, hogy a média elsődlegesen a bűncselekmények megtörténtéről számol be, és arról már nem, ha azok a helyreállító igazságszolgáltatás aktusával zárulnak, amelyen keresztül a társadalom is értesülhetne arról, hogy a cselekmények párbeszéddel és jóvátétellel történő feloldása sokkal többet jelent az érintetteknek és közösségeiknek, mint a kiszabott büntetés.