A hétköznapokban tetten ért kedvesség
Úgy érezhetjük, hogy az emberi szolidaritás és kedvesség eltűnt a Világunkból. Pedig talán sosem volt nagyobb szükség rá, mint napjainkban. Kedvesnek lenni sokkal inkább hozzátartozik emberi mivoltunkhoz, mint azt hinnénk.
Az UCLA szociológusa, Giovanni Rossi és nemzetközi munkatársai által készített új tanulmány szerint az emberek folyamatosan egymás segítségére támaszkodnak. A Scientific Reports-ban közzétett kutatásban több ország – Ausztrália, Ecuador, Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság – egyetemeinek kutatói vettek részt.
A vizsgálat célja, hogy feltárja az emberi együttműködés képességét, különféle kulturális hátterek figyelembevételével.
Fő kérdésük: A megosztással és a segítéssel kapcsolatos döntéseinket az a kultúra határozza meg, amelyben felnőttünk vagy az emberek természetüknél fogva nagylelkűek és adakozók?
Azt találták, hogy az emberek néhány percenként jelzik, hogy segítségre van szükségük. Ezek a segítségkérések gyakran pozitív válaszokat kapnak, és az emberek sokkal gyakrabban teljesítik ezeket a kéréseket, mint ahogy elutasítják őket. A vizsgálat a mindennapokban rögzített és több, mint 40 órányi videofelvételt elemzett, több mint 350 különböző kulturális és nyelvi háttérrel rendelkező résztvevővel – köztük angliai, olaszországi, lengyelországi és oroszországi városokban, valamint ecuadori, ghánai és laoszi vidéki falvakban élőkkel és ausztrál őslakosokkal.
Az eredmények alapján a segítségnyújtás szándéka meglepően magas minden kultúrában. A kisebb segítségkéréseket hétszer gyakrabban teljesítik, mint ahogy elutasítják vagy figyelmen kívül hagyják. Az emberek általában megmagyarázzák, ha elutasítanak egy segítségkérést, de ezek az esetek viszonylag ritkák.
𝐀𝐳 𝐞𝐫𝐞𝐝𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐤 𝐚𝐫𝐫𝐚 𝐮𝐭𝐚𝐥𝐧𝐚𝐤, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚𝐳 𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫𝐞𝐤 𝐬𝐞𝐠𝐢́𝐭𝐨̋𝐤𝐞́𝐬𝐳𝐬𝐞́𝐠𝐞 𝐦𝐞́𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐛𝐞𝐚́𝐠𝐲𝐚𝐳𝐨𝐭𝐭 𝐫𝐞𝐟𝐥𝐞𝐱 𝐚 𝐡𝐮𝐦𝐚́𝐧𝐮𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐞𝐥𝐤𝐞𝐝𝐞́𝐬𝐛𝐞𝐧, 𝐚 𝐤𝐮𝐥𝐭𝐮𝐫𝐚́𝐥𝐢𝐬 𝐡𝐚𝐭𝐚́𝐬𝐨𝐤 𝐚 𝐤𝐨̈𝐥𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐞𝐬𝐞𝐛𝐛 𝐝𝐨̈𝐧𝐭𝐞́𝐬𝐞𝐤 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐚𝐦𝐚𝐭𝐚́𝐛𝐚𝐧 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐧𝐞𝐤 𝐦𝐞𝐠.
Míg a kulturális változatosság megjelenik a magasabb költségű folyamatokban, ha a társadalmi interakció mikroszintjére ráközelítünk, a kulturális különbségek többnyire eltűnnek, és általánosan láthatóvá válik fajunk azon hajlama, hogy szükség esetén segítséget nyújtsunk.
A UCLA Bedari Kindness Institute kutatói továbbá azt is vizsgálták, hogy a kedvesség ragályos-e?
𝐄𝐠𝐲 𝐨𝐥𝐲𝐚𝐧 𝐯𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐛𝐚𝐧, 𝐚𝐦𝐞𝐥𝐲 𝐦𝐚 𝐭𝐮́𝐥𝐭𝐞𝐫𝐡𝐞𝐥𝐭𝐧𝐞𝐤 𝐭𝐮̋𝐧𝐢𝐤 𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐭𝐨̈𝐫𝐭 𝐝𝐢𝐬𝐤𝐮𝐫𝐳𝐮𝐬𝐨𝐤𝐤𝐚𝐥, 𝐠𝐲𝐮̋𝐥𝐨̈𝐥𝐞𝐭𝐛𝐞𝐬𝐳𝐞́𝐝𝐝𝐞𝐥, 𝐠𝐲𝐮̋𝐥𝐨̈𝐥𝐞𝐭𝐛𝐮̋𝐧𝐜𝐬𝐞𝐥𝐞𝐤𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐤𝐤𝐞𝐥, 𝐟𝐞𝐬𝐳𝐮̈𝐥𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐠𝐞𝐥, 𝐡𝐚́𝐛𝐨𝐫𝐮́𝐤𝐤𝐚𝐥 𝐞́𝐬 𝐭𝐫𝐚𝐮𝐦𝐚́𝐤𝐤𝐚𝐥, 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐚𝐧𝐧𝐲𝐢𝐮𝐧𝐤 𝐬𝐳𝐚́𝐦𝐚́𝐫𝐚 𝐡𝐚𝐬𝐳𝐧𝐨𝐬 𝐥𝐞𝐡𝐞𝐭, 𝐡𝐚 𝐞𝐦𝐥𝐞́𝐤𝐞𝐳𝐭𝐞𝐭𝐣𝐮̈𝐤 𝐦𝐚𝐠𝐮𝐧𝐤𝐚𝐭 𝐚 𝐩𝐨𝐳𝐢𝐭𝐢́𝐯 𝐜𝐬𝐞𝐥𝐞𝐤𝐞𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐡𝐚𝐭𝐚́𝐬𝐚𝐢𝐫𝐚.
A tanulmány 8000 embert vont be 15 kísérletben, és megfigyelték, hogy azok, akik az Unsung Hero című videókban látható férfi történetét végignézték 25%-kal többet adtak jótékony célra, mint azok, akik egy parkour bemutatóját néztek meg. Az Unsung Hero videó egy fiatal férfi mindennapi rutinját mutatja, aki gyakran megáll, hogy segítsen másokon.
A kutatók azt állítják, hogy az egyszerű, kedves cselekedetek nemcsak emelik az adott személy hangulatát, hanem a közösségi kapcsolatokban is pozitív hatást gyakorolhatnak. Ezt a kutatók megemelkedettségnek (uplifting) hívják, amelyet gyakran meleg érzés kísér, libabőr, néha még könnyek is.
A kutatási eredményeik alapján gyerekek számára videósorozatot is készítettek, amely a gyerekeket inspirálja a kedvességre, és ezzel segít megelőzni a zaklatást. Az egyik hosszabb animációs filmjük itt megtalálható.
Az emberek gyakran érzik magukat motiváltnak arra, hogy segítsenek másoknak, ha látnak valakit önzetlenül viselkedni. A cél az, hogy a gyerekeket inspirálják, hogy kedvesek legyenek mindennapi interakcióikban. Azt az alternatív megközelítést képviselik, amely szerint 𝗮 𝗽𝗼𝘇𝗶𝘁𝗶́𝘃 𝗽𝗲́𝗹𝗱𝗮́𝗸 𝗲́𝘀 𝗮𝘇 𝗲𝗺𝗲𝗹𝗸𝗲𝗱𝗲́𝘀 𝗲́𝗿𝘇𝗲́𝘀𝗲 𝗻𝗼̈𝘃𝗲𝗹𝗶𝗸 𝗮 𝗸𝗲𝗱𝘃𝗲𝘀 𝘃𝗶𝘀𝗲𝗹𝗸𝗲𝗱𝗲́𝘀 𝗶𝗿𝗮́𝗻𝘁𝗶 𝗵𝗮𝗷𝗹𝗮𝗻𝗱𝗼́𝘀𝗮́𝗴𝗼𝘁.
Az intézet hangsúlyozza, hogy "Mindannyian kedvesek vagyunk valakihez, ezért megvan a lehetőség, hogy mindenkivel kedvesek legyünk – még azokkal is, akikkel különbözünk"
A kedvesség tehát egy univerzális erő, amely egyszerre emelhet bennünket és formálhatja a pozitív személyes és társadalmi kapcsolatainkat. Általa mindannyian hozzájárulunk ahhoz, hogy a Világ egy békésebb hely legyen. Az egymás iránti figyelem, a figyelmesség tehát alapvető emberi tulajdonságunk, amely a mindennapokban sokkal inkább tetten érhető. Ott keressük és önmagunkban és ne várjuk a szociális felületeinken, a híroldalakon történő megjelenését.
