A sebezhetőség ereje

❞𝑨 𝒔𝒆𝒃𝒆𝒛𝒉𝒆𝒕𝒐̋𝒔𝒆́𝒈 𝒆𝒈𝒚𝒇𝒂𝒋𝒕𝒂 𝒐̋𝒔𝒛𝒊𝒏𝒕𝒆𝒔𝒆́𝒈𝒆𝒕 𝒊𝒔 𝒌𝒐̈𝒍𝒄𝒔𝒐̈𝒏𝒐̈𝒛 𝒂𝒛 𝒆𝒎𝒃𝒆𝒓𝒏𝒆𝒌, 𝒂𝒎𝒊𝒓𝒆 𝒂 𝒎𝒂́𝒔𝒊𝒌 𝒏𝒂𝒈𝒚 𝒗𝒂𝒍𝒐́𝒔𝒛𝒊́𝒏𝒖̋𝒔𝒆́𝒈𝒈𝒆𝒍 𝒑𝒐𝒛𝒊𝒕𝒊́𝒗𝒂𝒏 𝒇𝒐𝒈 𝒓𝒆𝒂𝒈𝒂́𝒍𝒏𝒊. 𝑯𝒂 𝒎𝒆𝒈𝒏𝒚𝒊́𝒍𝒖𝒏𝒌 𝒎𝒂́𝒔𝒐𝒌 𝒆𝒍𝒐̋𝒕𝒕, 𝒂𝒌𝒌𝒐𝒓 𝒗𝒂𝒍𝒐́𝒔𝒛𝒊́𝒏𝒖̋𝒃𝒃, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒋𝒐𝒃𝒃𝒂𝒏 𝒗𝒂́𝒈𝒚𝒋𝒂́𝒌 𝒎𝒂𝒋𝒅 𝒂 𝒕𝒂́𝒓𝒔𝒂𝒔𝒂́𝒈𝒖𝒏𝒌𝒂𝒕, 𝒗𝒂𝒈𝒚𝒊𝒔 𝒂 𝒔𝒆𝒃𝒆𝒛𝒉𝒆𝒕𝒐̋𝒔𝒆́𝒈 𝒗𝒂́𝒍𝒍𝒂𝒍𝒂́𝒔𝒂 𝒎𝒆𝒈𝒕𝒆𝒓𝒆𝒎𝒕𝒊 𝒂 𝒌𝒂𝒑𝒄𝒔𝒐𝒍𝒐́𝒅𝒂́𝒔 𝒆𝒔𝒆́𝒍𝒚𝒆́𝒕.❞

Emlékszem az apára, aki egy szülő-gyerek kapcsolatokról szóló körben először vált képessé felvállalni a gyermeke előtt félelmeit, amelyek a fiával kapcsolatos távolságtartását táplálták és könnyeit, amellyel alátámasztotta aggodalmait. Emlékszem, ahogyan a fia az addigi zártságából és védekezéséből felengedett és képessé vált visszajelezni.

Emlékszem az egyik hallgatóra, aki egy felnőttképzés bemutatkozó körében, utolsó előtti felszólalóként a legmélyebb életszakaszáról mesélt, azzal a felvezetéssel, hogy az elhangzottak alapján olyan légkör teremtődött, amelybe be meri tenni kapcsolatának sebezhetőségét. Ma is hálás vagyok ezért a megnyílásáért, amelynek hatása valamennyi résztvevőn érezhető volt. 

Emlékszem arra a resztoratív körre, amelyben az elkövető a saját barátaitól lopott rendszeresen, amelyre a körben tudott magyarázatot nyújtani, ehhez a személyiségében rejlő díszfunkcióiról kellett mesélnie, azokat felvállalnia. 

Emlékszem a gyerekeim arcára, amikor egy igazán terhelt nap végén a figyelmüket kérve bocsánatot kértem, amiért sokszor türelmetlenségemben a frusztrált helyzetekben megbántottam őket. 

Számomra a sebezhetőség az, amikor felvállaljuk legnehezebb és legbensőbb érzéseinket vagy épp felelősségünket, annak bizonytalanságával, hogy nem látjuk előre a másik reakcióját.

Azért szeretek a körrel dolgozni, mert annak keretei biztonságot nyújtanak és a résztvevők megtapasztalhatják, hogy sebezhetőnek lenni univerzális, alapvető és valóban a kapcsolódás esélyét nyújtja. Ezek a személyes megnyílások azok, amelyek a resztoratív folyamatokban is az un. fordulópontokat hozzák, amely után a felek képesek kapcsolódni és újra az embert látni a másikban.