A sport és a resztoratív szemlélet I.- All Blacks
A csapatsportok, mint közösségi színterek hívogatják a resztoratív szemléletet, annak eszközeinek teljes spektrumát. Nagyon kíváncsi lettem arra, hogy vannak-e olyan sportcsapatok, amelyek tudatosan dolgoznak ezen eszközökkel vagy, ha nem is tudatosan, de ezen elvek alapján működnek. A Liverpool FC pl. tudomásom szerint a játékosok közötti konfliktusok rendezésében rendszeresen alkalmaz resztoratív megoldásokat. Azonban ezen túl az érdekelt, hogy mennyire merül fel a resztoratív szemlélet (vagy annak megfelelő szempontrendszer) a csapatok kialakításában, működtetésében. Így egy kis kutakodásba kezdtem.
Két csapatot emelnék ki, amelyek működésére külső szemmel is rátekintve sejthető a szemléletbeli különbség. Az új-zélandi rögbi válogatott, az All Blacks és a holland Jumbo-Visma kerékpárcsapata. Ebben a blogbejegyzésben az 𝐀𝐥𝐥 𝐁𝐥𝐚𝐜𝐤𝐬-et helyezem a középpontba.
Emlékszem amikor először láttam az All Blacks mérkőzését, ámulva néztem a játékosokat és valami hihetetlen érzés kerített hatalmába, amikor táncukat (haka) láttam. Félelmetesnek tartottam őket, az arckifejezésüket és a mozdulataikat, de mégis éreztem, hogy ez jóval több, mint ijesztő arcú, marcona férfiak ordítozása. Nem gondoltam, hogy évekkel később a resztoratív szemlélet mentén a hakáról és később a csapatról is mélyebb ismereteket fogok szerezni.
Az 𝐀𝐥𝐥 𝐁𝐥𝐚𝐜𝐤𝐬 1892-ben alakult, azzal a céllal, hogy bebizonyítsák a brit uralkodóháznak, hogy gyarmatként is kimagasló lehet valamiben a szigetország. Ez a cél messzemenően megvalósult. A több, mint 130 éves történelmük során az All Blacks 𝒂𝒛 𝒐̈𝒔𝒔𝒛𝒆𝒔 𝒍𝒆𝒋𝒂́𝒕𝒔𝒛𝒐𝒕𝒕 𝒎𝒆́𝒓𝒌𝒐̋𝒛𝒆́𝒔 𝒕𝒐̈𝒃𝒃 𝒎𝒊𝒏𝒕 ¾-𝒆́𝒕 (77,12%) 𝒎𝒆𝒈𝒏𝒚𝒆𝒓𝒕𝒆. Ez olyan győzelmi arány, amely megelőzi Brazíliát a labdarúgásban, Ausztráliát krikettben, és minden más topcsapatot bármely más jelentős sportágban, amelyet érdemes megemlíteni.
De minek köszönhető ez a siker?
A rögbi nem pusztán Új-Zéland nemzeti sportja, sokak számára 𝐧𝐞𝐦𝐳𝐞𝐭𝐢 𝐢𝐝𝐞𝐧𝐭𝐢𝐭𝐚́𝐬𝐮𝐤 része is. 𝑨 𝒓𝒐̈𝒈𝒃𝒊𝒕 𝒂 𝒏𝒆𝒗𝒆𝒍𝒆́𝒔𝒆𝒏, 𝒂 𝒕𝒊𝒔𝒛𝒕𝒆𝒍𝒆𝒕𝒆𝒏 𝒆́𝒔 𝒂 𝒉𝒂𝒈𝒚𝒐𝒎𝒂́𝒏𝒚𝒐𝒌𝒐𝒏 𝒂𝒍𝒂𝒑𝒖𝒍𝒐́ 𝒆́𝒓𝒕𝒆́𝒌𝒓𝒆𝒏𝒅 𝒐̈𝒗𝒆𝒛𝒊. A sportág elsőbbséget élvez a sporthírek között és szinte minden kisvárosnak van saját rögbi csapata. Az iskolák, a rögbiző fiatalok valamennyi szükségletére hangsúlyt fektetnek, így nagy figyelmet fordítanak táplálkozásukra és pszichológiai jólétükre. Mindez hozzájárult az erős új-zélandi rögbi szellemiség kialakulásához.
A rögbi szellemiség pillérei, amelyet az edzők már a legkisebbek számára is átadnak az 𝒂 𝒄𝒔𝒂𝒑𝒂𝒕𝒇𝒐́𝒌𝒖𝒔𝒛, 𝒂 𝒔𝒑𝒐𝒓𝒕𝒔𝒛𝒆𝒓𝒖̋𝒔𝒆́𝒈, 𝒗𝒂𝒍𝒂𝒎𝒊𝒏𝒕 𝒂 𝒋𝒂́𝒕𝒆́𝒌 𝒆́𝒔 𝒂𝒛 𝒆𝒍𝒍𝒆𝒏𝒇𝒆𝒍𝒆𝒌 𝒕𝒊𝒔𝒛𝒕𝒆𝒍𝒆𝒕𝒆́𝒏𝒆𝒌 𝒇𝒐𝒏𝒕𝒐𝒔𝒔𝒂́𝒈𝒂. A TISZTELET önmaguk és a másik iránt alapvető és zsigeri. Ahogy egyik játékosuk megfogalmazta:
"Nem tudjuk, honnan jön, és nem is igazán vesszük észre, amíg nem látjuk azt, hogy ez más sportoknál nincs így. Szóval erre nehéz válaszolni. Egyszerűen csak így nőttünk fel."
Ez a zsigeri működés az ősi tradíciókból származhat. A maorik ugyanis úgy tartják, hogy mindenki rendelkezik egy ősi erővel, MANA-val, amely átöröklődik és elismerést, tiszteletet ad birtokosának. Egy maori élete a mana fenntartása és növelése körül forog, amelyet nagy tettek, UTU-k véghezvitelével érhetnek el. Pozitív formája ennek a viszonosság, a kölcsönös szívességek folyamata. Ezek a tettek lehetnek egymás tiszteletének és megbecsülésének a zálogai. Az All Blacks erejét a 𝗵𝗮𝗴𝘆𝗼𝗺𝗮́𝗻𝘆𝗼𝗸 𝘁𝗶𝘀𝘇𝘁𝗲𝗹𝗲𝘁𝗲 adja.
Az All Blacksben a 𝐜𝐬𝐚𝐩𝐚𝐭𝐞́𝐫𝐭 𝐯𝐚𝐥𝐨́ 𝐤𝐮̈𝐳𝐝𝐞𝐥𝐞𝐦 az elsődleges, az egyéni teljesítmények és elismerések pedig háttérbe tolódnak (nem elnyomják őket, hanem másodlagosak). Nincsenek kiemelve sztárjátékosok. Az All Blacks tagja csak az lehet, aki a kiválasztás idején hazai csapatban játszik. A kiválasztásnál pedig nem csak a tehetség játszik kiemelt szerepet, hanem, az is hogy mennyire képes csapatjátékosként működni és mennyire tud teljesíteni nyomás alatt. Ennek köszönheti a csapat, hogy számos alkalommal vesztes helyzetből is képes volt fordítani és győzelmet aratni.
Van tehát egy nagyon erőteljes kerete a működésüknek, amelyet nem az egyéni teljesítmények tartanak életben, hanem az, hogy ezeket a kereteket mindenki elfogadja, magáénak érzi, ezek a keretek kiszámíthatóak, a tagok következetesen tartják magukat hozzájuk és ezáltal biztonságban és megbecsülve érzik magukat közösségükben. A megbecsülés pedig nem csak az edzők, vezetők részéről, hanem egymás irányába is jelen van. Mindezekkel valódi, megtartó közösséget alkotnak.
És van még egy fontos eleme a sikerüknek. Az All Blacks tette a világ számára ismertté a maorik ősi táncát, a 𝐇𝐚𝐤𝐚́𝐭. A Haka a csapat jelképe és még annál is több. Az összetartást erősítő közös rituálé. Benne van mindaz, ami az egységüket jelképezi. Ez olyan tartást és összetartozást ad a csapatnak, amelyet az ellenfélnek nehéz megteremtenie, nemhogy leküzdeni. 𝑨𝒛 𝑨𝒍𝒍 𝑩𝒍𝒂𝒄𝒌𝒔 𝒉𝒂𝒌𝒂́𝒋𝒂 𝒂 𝒗𝒆𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏𝒔𝒆́𝒈 𝒆́𝒔 𝒂𝒛 𝒆𝒓𝒐̋ 𝒆́𝒓𝒛𝒆́𝒔𝒆́𝒕 𝒂́𝒓𝒂𝒔𝒛𝒕𝒋𝒂, 𝒂𝒎𝒆𝒍𝒍𝒚𝒆𝒍 𝒆𝒍𝒍𝒆𝒏𝒇𝒆𝒍𝒆𝒊𝒌𝒆𝒕 𝒍𝒆́𝒏𝒚𝒆𝒈𝒆́𝒃𝒆𝒏 𝒎𝒂́𝒓 𝒂 𝒎𝒆́𝒓𝒌𝒐̋𝒛𝒆́𝒔 𝒎𝒆𝒈𝒌𝒆𝒛𝒅𝒆́𝒔𝒆 𝒆𝒍𝒐̋𝒕𝒕 𝒌𝒆́𝒑𝒆𝒔𝒆𝒌 𝒎𝒆𝒈𝒊𝒏𝒈𝒂𝒕𝒏𝒊.
A Haka egy szertartásos tánc, amely magában foglalja a testi és verbális elemeket, szenvedélyes és elementáris. A mondák alapján a napisten fiának táncaként vált ismertté, amely a szülőkhöz való kapcsolódást, az erőt és a büszkeséget, tiszteletet képviselte. Tánca során a levegő is megremegett, ezt szimbolizálja a kézfejek jellegzetes remegtetése.
Fontos kiemelni a 𝐁𝐥𝐚𝐜𝐤 𝐅𝐞𝐫𝐧𝐬-t is, amely a női nemzeti rögbi válogatott. Bár jóval fiatalabb múlttal, de az All Blacks-hez nagyon hasonló eredményességgel rendelkeznek. Saját HAKA-juk van, hiszen a haka, a hiedelmekkel ellentétben nem kizárólagosan a férfiak tánca.
Mint ahogyan a haka nem pusztán a rögbi versenyek része, hanem az érzelmek kifejezésének és közös megélésének az eszköze is: az örömé, a fájdalomé, a veszteségé, a büszkeségé és a sor végtelen. A tánc az új-zélandi identitás és kultúra fontos szimbólumává, alapjává vált. Az érzelmek közösségben történő megélése a traumák feldolgozását is elősegítheti. Számos videó érhető el pl. a Christchurch-i mészárlást követő napok és hetek eseményeiről. Számos haka-t láthatunk, amelyek segítettek a veszteség és a düh megélésében és elengedésében. A hakát nézve is erősödök abban a hitemben, hogy 𝐤𝐚𝐩𝐜𝐬𝐨𝐥𝐚𝐭𝐨𝐤𝐛𝐚𝐧 𝐠𝐲𝐨́𝐠𝐲𝐮𝐥𝐮𝐧𝐤.
❞𝑵𝒆𝒎 𝒄𝒔𝒂𝒌 𝒂𝒓𝒓𝒐́𝒍 𝒔𝒛𝒐́𝒍, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒉𝒊𝒓𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏 𝒓𝒂́𝒆́𝒓𝒛𝒆𝒍 𝒂𝒛 𝒆𝒏𝒆𝒓𝒈𝒊𝒂́𝒋𝒂́𝒓𝒂 𝒆́𝒔 𝒂 𝒌𝒂𝒑𝒄𝒔𝒐𝒍𝒐́𝒅𝒂́𝒔𝒓𝒂, 𝒉𝒂𝒏𝒆𝒎 𝒎𝒆𝒈 𝒌𝒆𝒍𝒍 𝒆́𝒓𝒕𝒆𝒏𝒆𝒅. 𝑬́𝒔 𝒂𝒌𝒌𝒐𝒓 𝒎𝒆́𝒈 𝒋𝒐𝒃𝒃𝒂𝒏 𝒕𝒖𝒅𝒐𝒅 𝒄𝒔𝒊𝒏𝒂́𝒍𝒏𝒊, 𝒎𝒆𝒓𝒕 𝒍𝒆́𝒕𝒓𝒆𝒋𝒐̈𝒕𝒕 𝒂 𝒗𝒂𝒍𝒐́𝒅𝒊 𝒌𝒂𝒑𝒄𝒔𝒐𝒍𝒐́𝒅𝒂́𝒔.❞
Az All Blacks példája azt mutatja, hogy a kiválóság és a hosszú távú siker elérése érdekében milyen fontos a csapat összetartása és a közös célokra való összpontosítás, az egyéni érdekek háttérbe helyeződnek.
❞𝑴𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏 𝒂 𝒄𝒔𝒂𝒑𝒂𝒕𝒓𝒐́𝒍 𝒔𝒛𝒐́𝒍. 𝑺𝒆𝒏𝒌𝒊 𝒔𝒆𝒎 𝒉𝒆𝒍𝒚𝒆𝒛𝒉𝒆𝒕𝒊 𝒂 𝒔𝒂𝒋𝒂́𝒕 𝒆́𝒓𝒅𝒆𝒌𝒆́𝒕 𝒂 𝒄𝒔𝒂𝒑𝒂𝒕 𝒆́𝒓𝒅𝒆𝒌𝒆 𝒆𝒍𝒆́.❞ Miközben mindenki támogatást, figyelmet és megbecsülést kap. Az All Blacks sikerének elemzése és a csapatfilozófiájuk tanulmányozása segíthet más csapatsportoknak új megközelítéseket és inspirációt találni a saját fejlődésük és sikerességük érdekében.
De az alapokat mindenképpen a közösség erejébe vetett hit táplálja, amely nélkül nem hiszem, hogy mindez működhetne.