Állj! Én ezt nem szeretném! -könyvajánló
A könyv napja - Április 23.
Tudatosan keresem a fiúk számára azokat a mesekönyveket, amelyek a társas viselkedést, a támogató jelenlétet helyezik a középpontba. Igazi kincsekre lehet bukkanni, felemelő, lelket melengető történetekre.
Ezt a könyvet nem kerestem, hanem egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam, több másik mesekönyvvel együtt. Mind a Manó Könyvek Kiadó könyvei és mind nagyon helyes és édes sztorik, de ebben az egyben konkrétan resztoratív történetre leltem, amelyben Berci és társai megtanulnak nemet mondani.
Ami pedig igazán kivételessé teszi ezt a könyvet a számomra, azok a bullyingkezelésben is szerepet játszó fontos alapgondolatok ("Mindig ügyelnetek kell rá, hogy a másik is jól érezze magát (a játék) közben!") és a MÓDJA, ahogy a csoport talál magának egy közös jelzést, mondatot, amelyet ha meghallanak, komolyan kell venni és tiszteletben kell tartani: Állj! Én ezt nem szeretném!
Erre a mondatra pedig körbeszélgetésben találnak rá. A gyerekek körben ülnek és az óvóménivel együtt, közösen történik a szabályalkotás. Egy javaslat, amelyet mindenki elfogad. A döntés közös, így sokkal inkább betartható, mint egy kívülről érkező szabály. (Aki pedig nem tartja be, kiültetik a székre 5 percre gondolkodni - ezzel önmagában viszont kevésbé tudok egyetérteni - a saját fiaim ovijában is van "gondolkodó szék", és ők sem igazán értik, hogy mit kell azon a széken csinálni. "Végig kell gondolni, hogy mit csináltunk!" - szokták mondani. De amikor rákérdezek, hogy mire jutottak már nem tudják megmondani. Egy dolgot tudnak megfogalmazni, hogy valami rosszat tettek. A történtek megbeszélése, a sérelmek feltárása marad el, amikor a másik megosztásán keresztül megérthetnék, hogy mi volt az, ami a másikat sértette. Nem az számít, hogy minek nevezzük, bünti-széknek vagy gondolkodó széknek, ettől a büntetés elveit követi, rövid időre kiközösít, stigmatizál, majd egyedül, a feszültség közös feloldása nélkül kell a "jó" megoldásra jutni - legalábbis az elmondásuk alapján így látom.)
A mesében Berci ezt követően élete más szereplői (testvére, anyukája "cuppogós" barátnője) felé is megtanulja alkalmazni az Állj! szabályt és megtapasztalja, hogy ezt mások is elfogadják és tiszteletben tartják, és hogy egy magatartás elutasítása nem jelenti egyben a személy elutasítását is.
Bár sokszor beszéltünk már erről a szabályról itthon is, mégis a mese által a fiúk is jól össze tudták kötni egyes helyzetekkel és használni kezdték a mondatot. Fontos lenne ezt a történetet az óvodai nevelésbe is beépíteni, mint ahogyan a Nyugi Ovi program is a csoportban történő békés és elfogadó jelenlétről szól.
A 3. kép egy korábbi posztomhoz készült, de nagyon idetartozónak érzem, hogy melyek azok a magatartások, amelyekre figyelni kell és melyek azok, amelyeket le kell állítani.
A könyv: Christian Tielmann - Sabine Kraushaar Berci azt mondja, állj!
Kiadó: Manó Könvyek