Az ember az "ellenség" mögött

❞𝑯𝒂 𝒃𝒆́𝒌𝒆́𝒕 𝒂𝒌𝒂𝒓𝒔𝒛, 𝒂𝒌𝒌𝒐𝒓 𝒏𝒆𝒎 𝒂 𝒃𝒂𝒓𝒂́𝒕𝒂𝒊𝒅𝒅𝒂𝒍 𝒌𝒆𝒍𝒍 𝒆𝒍𝒃𝒆𝒔𝒛𝒆́𝒍𝒈𝒆𝒕𝒏𝒆𝒅, 𝒉𝒂𝒏𝒆𝒎 𝒂𝒛 𝒆𝒍𝒍𝒆𝒏𝒔𝒆́𝒈𝒆𝒊𝒅𝒅𝒆𝒍.❞

Ha szeretnénk, hogy a dolgok körülöttünk változzanak, ha szeretnénk több megértést, akkor elengedhetetlen, hogy kommunikáljunk egymással és elsődlegesen azokkal, akikkel úgy gondoljuk (akár tapasztaljuk is), hogy nem egyezik a véleményünk. 

Mi lenne, ha minden kérdésben találnánk magunk mellé egy olyan embert, akivel máshogyan gondolkodunk és feltennénk azt a kérdést, hogy És te mit gondolsz erről? És erröl? És még? És elmondanánk, hogy mi mit tapasztalunk, hogyan érzünk, anélkül, hogy értékelnénk a hallottakat. 

Nincs rendben, ha azokat, akik ellentétes véleményen vannak velünk bizonyos kérdésekben, az ellenség címkéjével vértezzük fel, mert az épp az elszigetelődéshez vezet, de ma már sok kérdésben mégis ide jutottunk. 

𝐌𝐚𝐢 𝐞𝐥𝐬𝐳𝐢𝐠𝐞𝐭𝐞𝐥𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐮̈𝐧𝐤𝐛𝐨̋𝐥 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐭𝐮𝐝𝐚𝐭𝐨𝐬𝐚𝐧 𝐞́𝐬 𝐞𝐫𝐨̋𝐟𝐞𝐬𝐳𝐢́𝐭𝐞́𝐬𝐞𝐤 𝐚́𝐫𝐚́𝐧 𝐥𝐞́𝐩𝐡𝐞𝐭𝐮̈𝐧𝐤 𝐤𝐢. 𝐀𝐳 𝐚́𝐥𝐭𝐚𝐥𝐚́𝐧𝐨𝐬𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐨𝐤 𝐞́𝐬 𝐬𝐳𝐭𝐞𝐫𝐞𝐨𝐭𝐢́𝐩𝐢𝐚́𝐤 𝐞𝐥𝐭𝐚́𝐯𝐨𝐥𝐢́𝐭𝐚𝐧𝐚𝐤, 𝐞𝐥𝐬𝐳𝐢𝐠𝐞𝐭𝐞𝐥𝐧𝐞𝐤. 𝐒𝐳𝐮̈𝐤𝐬𝐞́𝐠𝐞𝐬 𝐞𝐠𝐲 𝐤𝐨̈𝐳𝐨̈𝐬 𝐧𝐚𝐫𝐫𝐚𝐭𝐢́𝐯𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐭𝐚𝐥𝐚́𝐥𝐚́𝐬𝐚 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐤𝐞́𝐫𝐝𝐞́𝐬𝐛𝐞𝐧. 𝐅𝐨𝐧𝐭𝐨𝐬, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐧𝐲𝐢𝐬𝐬𝐮𝐧𝐤 𝐞́𝐬 𝐧𝐲𝐢𝐭𝐨𝐭𝐭𝐚𝐤 𝐥𝐞𝐠𝐲𝐮̈𝐧𝐤. De legalább törekedjünk minderre.

Hogy ez ma már nem lehetséges, mert annyira komoly a széthúzás? Szerencsére ennek vannak jól látható ellenpéldái. Alapvetően tudnám mondani, hogy a resztoratív folyamatokban, mediációban rendszeresen dolgozunk ellentmondó véleményekkel. De nem szükséges hozzá még mediátor sem, elég helyzetet teremteni.

Mint ahogyan azt az ❞𝐄𝐠𝐲 𝐚𝐬𝐳𝐭𝐚𝐥𝐧𝐚́𝐥❞ 𝐲𝐨𝐮𝐭𝐮𝐛𝐞 𝐜𝐬𝐚𝐭𝐨𝐫𝐧𝐚 készítői is teszik. A felvételek során két - egymás számára - idegen embert ültetnek össze, akik eleinte nem is sejtik, hogy egy téma két ellentétes pólusán állnak. A műsor pedig lehetőséget teremt arra, hogy beszélgethessenek, megismerhessék egymást, miközben kapnak egy feladatot, amelyet közösen kell megoldaniuk. 

Így ismerkedünk meg pl. egy vegán és egy vadász, a monogám és a poliamori, a kerékpáros és az autós, a tradícionális és a homoszexuális vagy épp egy szegény és egy gazdag ember gondolataival és érveivel. 

Általában azt gondoljuk, hogy egy beszélgetés során meg kell győznünk a másikat, és el kell érnünk, hogy érveink mentén formáljuk a másik gondolkodását a miénkhez hasonlóra. Ez azonban a legtöbb esetben nem jöhet össze. Ennek a műsornak sem célja ez. 

Pont elég lenne az is, ha a másikban meglátjuk az embert az ellenségkép helyett. Ha egy beszélgetés során arra fordítjuk energiáinkat, hogy a másikat meggyőzzük, akkor elszalasztjuk észrevenni a közös pontokat, azokat, amelyekben egyet tudunk/tudnánk érteni. Márpedig a lényeg ez. Mert ez az, ami előrevihet, amely segíthet ellépni és fejlődni. 

Mi az, amiben egyetértünk és mi az az út, ami az eltérő véleményhez visz. Az eltérő perspektívák inkább izgalmasak, mint veszélyesek, amennyiben megmaradunk a beszélgetés során az alapvető értékeknél, legfőképpen az emberi méltóság tiszteleténél.