Az iskolai mobilhasználatról

Drákói intézkedésként jellemezték azt a kormányrendelet-tervezetet, amely a mobilok és más eszközök oktatási intézményekből történő kitiltásáról szól.

Teljesen egyetértek azzal, hogy van számos olyan kérdés, amelyet fontosabb lenne rendezni az oktatás terén.
Megértem a bizalmatlanságot is, amely kétkedve tekint napjaink jogalkotói szándéka mögé.
Talán feleslegesnek is gondoljuk az intézkedést, hiszen a mobilok használatát eddig is az intézmények házirendjükkel szabályozhatták, és azt ezután is megtehetik.

Számomra a jogalkotás célja mégis valami ilyesmi. Meghatározni, hogy a társadalom érdekében áll valamit megtenni vagy nem megtenni, biztosítva az általános kereteket, amelyeken belül elegendő mozgástér marad a megvalósításra. Persze az sem mindegy, hogy a jogszabály megszövegezése, fogalomhasználata, fordulatai milyen érzéseket keltenek, milyen üzeneteket hordoznak és az sem, hogy betartásukhoz milyen forrásokat biztosítanak, eszközöket nyújtanak vagy intézkedéseket társítanak.

Optimális esetben a mobilhasználat nem igényelne jogi szabályozást, mert nem lenne kérdés a mobilok iskolai használatának káros volta, ha valamennyi szülő, következetesen gondot fordítana arra, hogy hogyan lehet egészséges kereteket tartani. Ehhez azonban a saját mobilszokásainkkal is tisztában kellene lenni és kordában tartani. De erre nem sok eszközt kaptunk, hiszen a technológiai fejlődés felgyorsulása miatt követhetetlenné váltak a hatások és a világ folyamatai nem adnak időt és teret a feldolgozásra. Hogyan keretezhetnénk megfelelően bármit, amivel mi magunk sem vagyunk tisztában? Johan Hari Tönkretett figyelem című könyve nagy segítséget nyújt a megértéshez és ahhoz, hogy a saját vakfoltjainkat is felismerjük ebben a témában.

A szülők nem egységesen kezelik tehát ezt a kérdést. Ezáltal a diákok mobilhasználati szokásai, a mobilok bevezetésének időpontja és azok értéke is eltérő.

Láthatóan eltérőek a telekommunikációs eszközök használatával és aggályaival kapcsolatos vélemények is, ezért fontos kimondani, hogy társadalmi szinten, az egészséges fejlődés és a közösségi együttműködés érdekében ezen eszközök használatának korlátozása indokolt. Ha nem megy a házirend szabályai által, akkor jogi kötelezettségként. Lássuk meg benne a lehetőséget, hogy van ugyan egy szabály, amely életbe lép, hacsak mi magunk nem találunk más megoldást (kényszerhelyzet).

Szerintem a nagyobb munka itt kezdődik: mi kerül a kereten belülre, milyen a mozgástér és milyenek lesznek benne a mozdulatok.

A jogalkotó elképzelése, hogy majd a fiatal bemegy szeptemberben a suliba, és miután olvasta a Magyar Közlönyben az új rendeletet, azt szó nélkül tudomásul veszi és leadja a mobilját (bár kérdés, hogy hova), majd felnéz és rácsodálkozik a világra, megörül a körülötte lévőknek és elkezd "működni". Azt hiszem ez egy hangyányit nehezebb lesz és tartok tőle konfliktusok tömegeit fogja okozni.

A megvalósításhoz semmilyen támogatást nem rendelnek hozzá, ez az egyik legnagyobb hiányossága ezeknek a rendelkezéseknek.

A másik nagy probléma, hogy a lapokban megjelent információk alapján a kormány ezzel az intézkedéssel szeretné megelőzni az erőszakos cselekményeket és megóvni a diákok testi és lelki egészségét.

Az erőszakos cselekmények hátterében azonban nem a mobilok használata áll, hanem a megfelelő kapcsolatok, kapcsolódások hiánya és a feljogosítottság arra, hogy van, aki kevesebb nálam és ezért jogom van őt lenézni, sérteni, bántani. Ehhez a mobil egy eszköz. Eszköz abban, hogy ezt erősítő tartalmakhoz juthassunk és eszköz arra is, hogy erőszakos cselekményeket kövessünk el általa. Az erőszak, a bántalmazás társadalmi elfogadottsága, az arra adott reakciók alkalmatlansága az, ami miatt ezek a tartalmak még elérhetőek.
A kortársbántalmazás formái közül a cyber-bullying ismérve, hogy az iskolaidő vége nem szünteti meg a fenyegetettséget. A bántó cselekedeteket a gyerek otthonáig, sőt az ágyáig, az álmaiig kísérik. A bullying továbbra is végigkíséri egy közösség teljes életét.

A gyerek a mobilon keresztül éli meg kapcsolatait, kapcsolódásait is. A mobil tiltásával okozott űrt ki kellene tölteni valahogyan. Ezért a családok támogatására (nem pénzben, hanem időben és lélekben) és a közösségépítésre kell erőforrásokat, tudást és legfőképpen időt fordítani.

A jogszabály a felnőttek számára ad egyfajta megerősítést arra, hogy a mobilok használatával kezdeni kell valamit. Ez a feladat azonban nem ér véget az iskola kerítésénél. Következetes és támogató megoldásokat kell kidolgozni a gyermekek biztonsága érdekében.

Az iskolán belüli használatot az iskola a házirendjében szabályozhatja, a "rend" azonban mit sem ér, ha azt nem értik és azzal nem értenek egyet a gyerekek és szüleik.

Külön alkalmakat kell szentelni arra, hogy ebben konszenzus és elfogadás jöjjön létre. Akár osztályonként kapjanak lehetőséget a pedagógusok, diákok, szülők arra, hogy a saját MOBILHASZNÁLATI PROTOKOLLJUKAT kialakíthassák. Hogy legyen idő, tér és mód annak átbeszélésre, miért fontos ennek az eszköznek a korlátozása, és mi jelentene biztonságot a gyerekek számára az iskola falain belül és azon kívül is.

A végletekig szajkózzuk, hogy az első év induljon a csoporttá alakulással és protokollok kidolgozásával. És ebből a szülők sem maradnának ki.
A szülői értekezletek átalakítására van szükség. A szülő, gyerek, pedagógus háromszög csak tiszta keretekkel és kölcsönös támogatással tud jól működni. Ezeket idővel újra kell keretezni.

A resztoratív eszközök ehhez hatalmas segítséget nyújtanak és idővel biztosítják a stabil alapokat. Befektetés, idő, várakozás, amelyhez a kitartást a resztoratív szemléletben való hit adja.

A mobilok használatával, birtoklásával kapcsolatban ha csak az alábbi kérdésekre közös válaszokat lehetne találni és annak mentén működni, időnként a gyerekek életkorának megfelelően újra átbeszélni és átalakítani, azt hiszem nem maradna el a remélt eredmény:

- Mi az az ok, cél, ami miatt a gyermeknek szüksége lehet telefonra?
- A cél érdekében milyen funkciókkal kell rendelkeznie az adott eszköznek?
- Mi az a maximum érték, amely felett a mobilok megvásárlása már konfliktust okozhat a gyerekek között?
- Melyek a gyerekek (és a felnőttek) mobilhasználatának alapvető keretei?
- Mi történik, ha ez a keret sérül?
- …(Te milyen kérdésekkel egészítenéd ki?)

Sem jogszabály sem házirend nem képes pótolni a konszenzuson alapuló megoldásokat.