De anya, a gyerekek nem beszélik meg a dolgokat!
Fiainkkal pici koruk óta dolgozunk azon, hogy az ütésen és harapáson túl, milyen más módok léteznek a viták megoldására. Figyelve annak megerősítésére, hogy lehetünk dühösek, de nem bánthatunk mást! Ellenben kérhetünk segítséget!
Négy és fél évesek és már órákon át eljátszanak együtt, közösen. Miközben megtanulták megelőzni a vitás helyzeteket, azzal, hogy kérnek és kérdeznek egymástól:
- Tesó mikor játszhatok a repülővel?
- 5 perc múlva.
- Rendben. Anya, az 5 perc az sok?
És amikor az 5 perc letelik a repülő átkerül egy másik fantáziavilágba. Persze, amikor fáradtak nehéz együttműködni. Akkor nincs türelem, mert akkor feszültség van és nehéz érzések. Ha épp nem vagyunk jelen, akár fájdalomokozás is. Miután sikerült szétválasztani őket, és megnyugtatni, igyekszünk megtudni, hogy mi lehetett a probléma és mit lehetett volna tenni.
Egy ilyen helyzetben hangzott el, hogy
- De anya, a gyerekek nem beszélik meg a dolgokat.
Ez a mondat belém égett, miközben tudom, hogy "jaj dehogyisnem". Hiszen nekik fantasztikusan megy. Ez a visszajelzés megerősített viszont abban, hogy mennyire fontos ezekben a helyzetekben is a kötődés erősítése. Van, amikor nem megy, amikor könnyebb a dühüket elengedni. És ilyenkor egyetlen dologra van szükségük, hogy meghalljuk és meghallgassuk az érzéseiket, hogy figyeljünk rájuk. Nem pedig arra, hogy végigbeszéljük, hogy mi az, amit másként kellett volna tenni. Erre később is lesz lehetőségünk.
A legtöbb helyzetben valószínűbb, hogy a feszültségük oka a kötődésünk sérülékenységében keresendő.
Amikor elvisznek a mindennapi gondok, a munkahelyi stressz, a sok-sok teendő, amikor kevesebb idő jut rájuk, amikor a nekik dedikált saját időben sem tudunk teljes mértékben jelen lenni, olyankor sokkal több a feszültség bennük és sokkal hamarabb elszakad a cérna.
Ha ilyenkor - miután kiemeltük a helyzetből és határozottan elutasítottuk a bántó magatartásukat, - meghallgatjuk az érzéseiket és a sérelmeiket és jelen vagyunk, nem csak a lenyugvásukat segítjük elő. Ezek a helyzetek abban is segíthetnek számukra, hogy később értsék és elfogadják azt is, amikor más hasonló helyzetbe kerül, amikor nem képes arra, hogy együttműködő legyen. Hogy megértsék, hogy a bántás ekkor sem elfogadható, amelynek egyértelműen gátat kell szabni, azonban a másik személyét ettől még nem utasítjuk el. Hiszen őket sem zárjuk el, vagy tesszük büntetésbe, nem hagyjuk magukra.
Amikor rendben vannak önmagukkal és másokkal, akkor indul be a fenti működés, amikor kérnek és kérdeznek. Mert jól vannak, mert jól vagyunk. A kötődés erősödésével épül az önértékelésük, ha nem a saját szükségleteik kielégítéséért kell küzdeniük, nyitottabbak és megértőbbek lesznek mások felé is.
A fiatalokkal foglalkozva tapasztalhatjuk, hogy a legtöbb sérelemokozás hátterében kötődési nehézségek és problémák állnak. A resztoratív folyamatok során nagyon sokszor ismerik fel az érintettek az egymásra fordított idő hiányát és egyben szükségletét.
2023 lehetne a kötődés megerősítésének éve!
