A feszültségoldó párnacsata

Mennyire sikerül távol tartanotok a gyerekeket a háborús hírektől és a háború vagy éppen békepárti tartalmaktól? 

Minden igyekezetünk ellenére elkerülhetetlen, hogy akár az óvodás korú gyerekek, mint a mieink életébe is befurakodjanak a háborúról szóló hírek. Hiszen még az általunk legtöbbet használt játszótérrel szemközti tűzfalon is hatalmas plakáton toboroztak katonákat. A gyerekeknek pedig kérdéseik vannak, mint, hogy "Anya, Budapesten lesz háború?" Mi fog történni, ha lesz"? És vannak rá válaszaik is időnként. Szívbemarkolóak. 

A téma nincs folyamatosan napirenden, de a játékokban jelen van, és bennük is, abban ahogyan önmagukkal és másokkal kapcsolódnak. Persze ebbe sok-sok más körülmény is közrejátszik, de a minket körülvevő világ nehezíti, mint ahogyan minket is feszít mindez. Azt vettem észre, hogy egymással egyre agresszívebben bántak és egyre hangosabb, és egyre komolyabb dühkitörések törnek a felszínre. Elkezdtek a játékaik erőszakossá válni, háborúztak vagy csak azt játszották, hogy valakit jól meg kellett büntetni….

Sokáig rázott a hideg attól, hogy a gyerekeim agresszív játékokat játszanak, hogy kardozzanak, verekedjenek, birkózzanak. Igyekeztem ilyenkor közbelépni, leállítani és arra kérni őket, hogy játszanak valami békésebbet. Aztán 𝑳𝒂𝒘𝒓𝒆𝒏𝒄𝒆 𝑱. 𝑪𝒐𝒉𝒆𝒏 - 𝑱𝒂́𝒕𝒆́𝒌𝒐𝒔 𝒏𝒆𝒗𝒆𝒍𝒆́𝒔 𝒄. 𝒌𝒐̈𝒏𝒚𝒗𝒆 nyomán megértettem, hogy ezeket a folyamatokat jobb kordában tartani, mint elfojtani.

"𝙰𝚣 𝚎𝚛𝚘̋𝚜𝚣𝚊𝚔𝚘𝚜 𝚓𝚊́𝚝𝚎́𝚔𝚘𝚔𝚔𝚊𝚕 𝚔𝚊𝚙𝚌𝚜𝚘𝚕𝚊𝚝𝚘𝚜 𝚜𝚣𝚎́𝚕𝚜𝚘̋𝚜𝚎́𝚐𝚎𝚜 𝚎𝚕𝚞𝚝𝚊𝚜í𝚝𝚊́𝚜 𝚒𝚍𝚘̋𝚟𝚎𝚕 𝚖𝚒𝚗𝚍𝚒𝚐 𝚟𝚒𝚜𝚜𝚣𝚊𝚞̈𝚝. 𝙰𝚣𝚘𝚔 𝚊 𝚐𝚢𝚎𝚛𝚎𝚔𝚎𝚔, 𝚊𝚔𝚒𝚔𝚗𝚎𝚔 𝚖𝚎𝚐 𝚟𝚊𝚗 𝚝𝚒𝚕𝚝𝚟𝚊, 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚓𝚊́𝚝𝚎́𝚔𝚘𝚗 𝚔𝚎𝚛𝚎𝚜𝚣𝚝𝚞̈𝚕 𝚍𝚘𝚕𝚐𝚘𝚣𝚣𝚊́𝚔 𝚏𝚎𝚕 𝚊𝚐𝚛𝚎𝚜𝚜𝚣í𝚟 𝚎́𝚛𝚣𝚎́𝚜𝚎𝚒𝚔𝚎𝚝, 𝚘𝚕𝚢𝚊𝚗 𝚋𝚎𝚗𝚢𝚘𝚖𝚊́𝚜𝚝 𝚗𝚢𝚎𝚛𝚗𝚎𝚔, 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚟𝚊𝚕𝚊𝚖𝚒 𝚋𝚊𝚓 𝚟𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚞̈𝚔, 𝚑𝚒𝚜𝚣𝚎𝚗 𝚗𝚎𝚖 𝚕𝚎𝚗𝚗𝚎 𝚜𝚣𝚊𝚋𝚊𝚍 𝚒𝚕𝚢𝚎𝚗 𝚎́𝚛𝚣𝚎́𝚜𝚎𝚒𝚔𝚗𝚎𝚔 𝚕𝚎𝚗𝚗𝚒𝚞̈𝚔, 𝚖𝚎́𝚐𝚒𝚜 𝚟𝚊𝚗𝚗𝚊𝚔. 𝙰 𝚝𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚐𝚢𝚞̈𝚖𝚘̈𝚕𝚌𝚜 𝚟𝚘𝚗𝚣𝚎𝚛𝚎𝚓𝚎́𝚗𝚎́𝚕 𝚏𝚘𝚐𝚟𝚊 𝚎𝚜𝚎𝚝𝚕𝚎𝚐 𝚎́𝚙𝚙𝚎𝚗 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚖𝚊́𝚐𝚒𝚔𝚞𝚜 𝚎́𝚛𝚍𝚎𝚔𝚕𝚘̋𝚍𝚎́𝚜𝚝 𝚔𝚎𝚣𝚍𝚎𝚗𝚎𝚔 𝚝𝚊𝚗𝚞𝚜í𝚝𝚊𝚗𝚒 𝚊 𝚏𝚎𝚐𝚢𝚟𝚎𝚛𝚎𝚔 𝚎́𝚜 𝚑𝚊́𝚋𝚘𝚛𝚞́ 𝚒𝚛𝚊́𝚗𝚝. 𝙰 𝚔𝚛𝚎𝚊𝚝í𝚟 𝚓𝚊́𝚝𝚎́𝚔 𝚎𝚣𝚣𝚎𝚕 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚋𝚎𝚗 - 𝚏𝚘̋𝚕𝚎𝚐, 𝚑𝚊 𝚖𝚒 𝚖𝚊𝚐𝚞𝚗𝚔 𝚒𝚜 𝚕𝚎𝚔𝚞𝚙𝚘𝚛𝚘𝚍𝚞𝚗𝚔 𝚊 𝚜𝚣𝚘̋𝚗𝚢𝚎𝚐𝚛𝚎, 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚝 𝚟𝚎𝚐𝚢𝚞̈𝚗𝚔 𝚋𝚎𝚗𝚗𝚎 - 𝚗𝚎𝚖 𝚝𝚎𝚜𝚣𝚒 𝚎𝚛𝚘̋𝚜𝚣𝚊𝚔𝚘𝚜𝚊𝚋𝚋𝚊́ 𝚊 𝚐𝚢𝚎𝚛𝚖𝚎𝚔𝚎𝚝, 𝚋𝚊́𝚛𝚖𝚒𝚕𝚢𝚎𝚗 𝚊𝚐𝚛𝚎𝚜𝚜𝚣í𝚟 𝚖𝚊𝚐𝚊 𝚊 𝚝𝚎́𝚖𝚊 𝚟𝚊𝚐𝚢 𝚊 𝚔𝚎𝚛𝚎𝚝𝚝𝚘̈𝚛𝚝𝚎́𝚗𝚎𝚝".

Így elkezdtem velük játszani. Háborúsat, konkrét és biztonságot nyújtó keretekkel. Minden játék elején megegyeztünk abban, hogy mi az, ami belefér és mi az, amikor abba kell hagyni, meg kell állni. Nincs rúgás, ütés, harapás, másik gúnyos bántása, és ha azt mondjuk Állj! megállunk. Figyelünk egymásra! Ez minden játékra igaz. 

Első nap én hoztam a játékokat, ma már ők is variálják őket. Nem igénylik minden nap, de legalább kétnaponta végigvesszük az alap repertoárt. Három fix játékunk van: klasszikus párnacsata, pusziháború és az Úgysem jutsz át! 

A 𝒑𝒂́𝒓𝒏𝒂𝒄𝒔𝒂𝒕𝒂 feszültségoldó és bemelegítő. 

A 𝒑𝒖𝒔𝒛𝒊𝒉𝒂́𝒃𝒐𝒓𝒖́ során az ellenséget puszival lehet hatástalanítani. Inkább fogócska, mint egymásnak feszülés, amikor azonban elkapjuk a másikat földre teperés és birkózás következik, hiszen a végsőkig küzdünk a puszik ellen. Ennek aztán úgyis óriási ölelkezés és puszilgatás lesz a vége. Átkereteztük a háborút, a nevetés pedig a legjobb stresszoldás. 

Az 𝑼́𝒈𝒚𝒔𝒆𝒎 𝒋𝒖𝒕𝒔𝒛 𝒂́𝒕 lényege pedig, hogy van egy kijelölt terület, kapu, aminek én vagyok az őrzője és nekik át kell rajta és rajtam jutniuk. Eleinte egymástól függetlenül próbálkoztak, majd rájöttek, hogy ha összejátszanak, ki tudnak cselezni. Annyira szép volt látni, ahogy versengésből összefogássá alakult a játékuk. 

A játék ugyanis nem csupán vidám időtöltés. A közös játék kiválóan fejleszti az önértékelést, önbizalmat, együttműködést és az egymásba vetett bizalmat. Miközben megtanulják a megfelelő kereteket is a biztonságos játékhoz. 

A Játékos nevelés c. könyv sokat segít abban, hogy tanuljak velük játszani. Megérteti a folyamatokat, válaszokat ad a miértekre és változtat a dinamikán. Oldódtak, kiegyensúlyozottabbak, kreatívabbak és együttműködőbbek lettek velem is. 

Sokszor kérdés, hogy de hogyan férne bele a mindennapokba 30 percnyi, egy órányi játék? A frusztrált lurkókat sokkal több idő útnak indítani reggel, a vita, a huzavona sokkal bonyolultabbá teszi a napot. Plusz abban az egy óra játékban mindenki oldódik. A csoda a kapcsolódás minőségében van. 

𝑹𝒂́𝒋𝒐̈𝒕𝒕𝒆𝒎, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒆𝒅𝒅𝒊𝒈 𝒃𝒂́𝒓 𝒂𝒛𝒕 𝒈𝒐𝒏𝒅𝒐𝒍𝒕𝒂𝒎 𝒋𝒐́𝒌𝒂𝒕 𝒋𝒂́𝒕𝒔𝒛𝒐𝒎 𝒗𝒆𝒍𝒖̈𝒌, 𝒎𝒆́𝒈𝒔𝒆𝒎 𝒋𝒂́𝒕𝒔𝒛𝒐𝒕𝒕𝒂𝒎 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏. 𝑵𝒆𝒎 𝒗𝒆𝒕𝒆𝒕𝒕𝒆𝒎 𝒃𝒆𝒍𝒆 𝒎𝒂𝒈𝒂𝒎 𝒂 𝒎𝒆́𝒍𝒚𝒆́𝒓𝒆, 𝒏𝒆𝒎 𝒕𝒂𝒍𝒂́𝒍𝒌𝒐𝒛𝒕𝒂𝒎 𝒗𝒆𝒍𝒖̈𝒌 𝒂 𝒌𝒆́𝒑𝒛𝒆𝒍𝒆𝒕𝒖̈𝒌 𝒗𝒊𝒍𝒂́𝒈𝒂́𝒃𝒂𝒏 𝒊𝒍𝒚𝒆𝒏 𝒊𝒏𝒕𝒆𝒏𝒛𝒊𝒕𝒂́𝒔𝒔𝒂𝒍, 𝒎𝒊𝒏𝒕 𝒎𝒐𝒔𝒕. 𝑼́𝒋𝒓𝒂 𝒌𝒆𝒍𝒍 𝒕𝒂𝒏𝒖𝒍𝒏𝒖𝒏𝒌 𝒋𝒂́𝒕𝒔𝒛𝒂𝒏𝒊!