Hogyan segítheti a konfliktuskezelést egy gyógyszeradagoló?

Tudtad, hogy egy egyszerű gyógyszeradagoló segítheti a kommunikációt, sőt a konfliktuskezelést is, sőt emelem a tétet, a konfliktuskezelést két 4 éves között? 

Elmesélek egy történetet 

A minap játszottunk egy kirakóval. M kiborult és dühösen kiabálta, hogy "Buta! Buta! Buta!". Erre J ingerülten közölte vele, hogy ki van zárva a játékból, ami persze, nagyon rosszul esett M-nek és sírva el akart vonulni. Kértem, hogy beszéljük meg. 

Elmondtam J-nek, hogy kizárni a játékból bárkit, nagyon sértő dolog. Erre ő is sértődötten elvonult. Utánamentem, ölbe vettem és igyekeztem megérteni a dühét, időt hagyva számára. Majd kérdeztem: "Miért vagy most dühös?" Mindeközben egy gyógyszeradagolóval babrált a kezében. Rám nézett, majd odanyújtotta, hogy ez a "beszélőke" és szigorú tekintettel kihúzta (ma már tudom, hogy ez jelzi az adagoló beszélő tárgy funkcióját :)) Nagyon meglepett, mert eddig 3 alkalommal használtam velük beszélő tárgyat, de még sosem kezdeményezték ők a bevetését. 

Pontosan tudta, hogy most szükség van rá. Megfogtam és kértem, hogy mondja el miért dühös. Közben M is megérkezett mellénk. J közölte: 

"Nem szeretem, ha M kiabál veled. Miért kiabál?" 

Kértem, hogy kérdezze meg M-től és adja oda a tárgyat. "M miért kiabáltál anyával?" 

M teljes természetességgel átvette a felé nyújtott tárgyat majd J-re nézve közölte, hogy 

"Nem anyára kiabáltam, hanem a kártyákra." 

"De miért kiabáltál rájuk?" - kérdezte J. 

"Mert nem álltak úgy, ahogy akartam." (A tárgyat közben folyamatosan adták egymásnak, a válasszal szigorúan megvárva míg kézbe kerül) 

"De akkor miért nem mondtad el a kártyáknak, hogy hogyan álljanak?" 

M mosolyogva: "Hát mert a kártyák nem tudnak beszélni!" 

 "Jó, de nem szeretem, ha kiabálsz!"- zárta J. 

Kértem a tárgyat: "Akkor tisztáztuk, hogy M nem rám kiabált és engem nem sértett meg?" Mind a ketten bólogattak, majd M-nek nyújtva az adagolót kérdeztem: 

"M hogy érezted magad, amikor J kizárt a játékból?" 

"Rosszul, megsértett engem."- közölte szomorúan. 

J-hez fordultam és átadtam az adagolót: 

"Mi esne jól M-nek?" 

"Bocsánat M, amiért kizártalak." 

"M el tudod fogadni a bocsánatát?" 

"Igen és én is bocsánatot kérek!" 

Kérdőn néztem rá, hogy miért? 

"Mert én is kizártam utána őt." (Csak ezt mi már nem hallottuk :)) 

Ekkor már mind a ketten mosolyogtak egymásra, elszállt a dühük. 

J összezárta a gyógyszeradagolót, majd ránézett M-re és feltette a kérdést 

"M játszunk doktorosat?" Az adagoló pedig innentől új funkcióval működött tovább. 

Hihetetlen hálás vagyok, amiért gyermekeink egy olyan időszakban érkeztek, amikor már ismertem és alkalmaztam a resztoratív eszközöket és módszereket, amelyek minden élethelyzetben, így a gyerekekhez való kapcsolódásunkban is bebizonyítják létjogosultságukat. Elképesztő a gyerekek fogékonysága ezekre az eszközökre és az egész szemléletre. 

Azt hiszem azért, mert épp azt adja, amire szükségük, szükségünk van és mert meggyőződésem, hogy a másik tisztelete, elfogadása, megértése és az önmagunkba vetett hit velünk született, alapbeállítódásunk. 

A beszélő tárgy (talking piece) a körhöz, mint resztoratív módszerhez kapcsolódik. A tárgy segít minket egy körbeszélgetésben. A körkérdésre mindig az a személy válaszol, akinél a tárgy van, amely kézről-kézre jár. Jelképe annak, hogy mindenki véleménye fontos, mert akinél a tárgy van, lehetőséget kap arra, hogy megoszthassa érzéseit, véleményét, szükségleteit és mindenki más pedig lehetőséget kap őt meghallgatni, rá figyelni. Megteremti az egyensúlyt, az aktívabbakat visszafogja, a visszahúzódóbbak számára megerősítést, hangot ad.

Ha csak annyit teszünk, hogy embereket körbe ültetünk és körbe adunk egy tárgyat, máris tettünk egy lépést a közösség fejlődéséért (persze azért van még néhány fontos keret, ami biztosítja a biztonságos légkört, de már ez is szuper hatással bír).