Intézményi sérelmek resztoratív kezelést igényelnek
Egy tinédzser meglopta kollégiumi, valamint osztálytársait, az ügyész tárgyalás mellőzésével (ez feltételezi, hogy elismerte a cselekmény elkövetését), a büntetlen előéletű fiatal számára próbára bocsátás intézkedés, valamint pártfogó felügyelet elrendelését indítványozza (teljes cikk itt).
Mi az, amit számomra ez a hír üzen? Megerősítést abban, hogy minél többet kell beszéljünk a resztoratív folyamatok szükségességéről fiatalkorú elkövetők és cselekményeikkel érintett áldozatok esetében. A leírás alapján a fiatal és esete abszolút alkalmas lenne közvetítői eljárás lefolytatására (a sértettek hozzájárulása lehet esetleg akadály, de kérdés, hogy mennyire kaptak információt arról, hogy mire lenne lehetőségük a resztoratív eljárás során).
Jelenleg az elrendelt közvetítői eljárások mindösszesen csak 6 %-a érint fiatalkorú elkövetőket. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok esetében vagy enyhe súlyú intézkedésekkel, vagy pártfogó felügyelettel járó szankciókkal, esetleg szabadságvesztéssel, javítóintézeti neveléssel zárulnak ügyeik. Jelen esetben is ez történt, próbára bocsátás mellett elrendelt pártfogó felügyelet (utóbbi minden fiatalkorú esetében kötelező). Az elrendelők szerint a fiatalok nevelése és fejlődése szempontjából a hosszabb felügyelet célravezetőbb. Ez ellen rengeteg érvet, eredményt és tapasztalatot tudunk felsorakoztatni.
A fiatalok helyreállító igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének alacsony lehetősége azért is elszomorító, mert maga a szemlélet elterjedésének egyik motiválója és fókusza a fiatalkori bűnözés kezelése és megelőzése, a fiatalok körüli kapcsolatok helyreállítása volt.
A próbára bocsátás és pártfogó felügyelet önmagában nem tudja teljesíteni ezeket a célokat.
Ebben az esetben a kör módszere nyújthatott volna megnyugtató megoldást. Az elkövető lány magatartása saját közösségének tagjait károsította meg, osztály- és kollégiumtársait sértette ezzel. A közösség bizalma és biztonságérzete megtört, amely kihatással lehet a jövőbeni kapcsolatokra is. Ezek a következmények sokkal súlyosabbak, mint az anyagi kár. Az elkövető lány sem tudja felmérni, felismerni ezeknek a következményeknek a valódi súlyát, mert azt leginkább a sértettek képesek érzékeltetni, de csak akkor, ha ebben szakértő támogatást kapnak.
Volt nagyon hasonló esetünk, amikor egy lány szintén kollégiumi társait és barátait károsította meg. A sértettek legfontosabb sérelme a bizalomvesztés volt. Az elkövetőtől egy egyszerű miért? kérdésre várták a választ, amelyet végül a kör folyamatában meg is kaptak. Közöttük megértés született és tovább tudtak lépni, a kár megtérítése sem volt már fontos. Volt, aki a minimális kárának megtérítését is elengedte, mert számára többet jelentett, hogy meg tudták beszélni a történteket. A folyamatban részt vettek a szülők, pszichológus és pártfogó felügyelő is. Hiszen a folyamat lehetőséget ad széles körben érintettek és szakemberek bevonására.
Mindig van miről, mindig van mit megbeszélni és erre a fiatalok is képesek, nyitottak és számukra kifejezetten fontos, hogy erre támogató folyamatban, támogató személyek körében kerülhessen sor. Erre a büntetőeljárás, bírósági tárgyalás mellőzésével nem képes. Sőt a tabusítást és az elégedetlenséget erősíti, ha nem adunk lehetőséget a párbeszédre. Ezek pedig a bűnismétlés kockázatát is növelik.
A helyreállító igazságszolgáltatás elsősorban a büntető igazságszolgáltatás kiegészítője és nem alternatívája kíván lenni. Hogy a sokrétű élethelyzetekre, sorsokra és történetekre minél szélesebb, minél támogatóbb és a jogbiztonságot is erősítő megoldásokat tudjunk adni.
