Konferencia a helyreállító igazságszolgáltatásról
2021. december 13-14. - az Európa Tanács olasz elnökségének Igazságügyi Miniszteri Konferenciáján Velencében a fókusz a helyreállító igazságszolgáltatáson van.
Még pontosabban azon, hogy milyen szerepet tud betölteni a resztoratív szemlélet és eszközök tárháza a büntető igazságszolgáltatáson belül, hogyan tudja segíteni a gyerekeket érintő bűncselekmények kezelését, valamint kiemelten foglalkozik a szakemberek képzésének kérdésével is.
Ilyen magas szinteken ritkán esik szó a resztoratív igazságszolgáltatásról, amelyre itthon 2007 óta van külön jogintézményként (mediáció büntetőügyekben) lehetőség. Ekkor tették lehetővé, hogy egyes bűncselekmények esetében, bizonyos feltételek mellett az érintettek, azaz a bűncselekmény áldozata és elkövetője, mediátor támogatásával és az általa teremtett biztonságos légkörben, szemtől-szemben vagy épp közösségük tagjaival kiegészülve leülhessenek és átbeszélhessék a történteket, annak következményeit és dolgozhassanak ki közösen egy olyan jóvátételi módot, amelynek teljesülése mind a két fél számára elfogadható és megelégedéssel szolgál.
Az áldozat választ kaphat a kérdéseire és jóvátételt az okozott sérelmekre, míg a szemlélet az elkövetőt sem hagyja magára, nem rekeszti ki, reagál az ő szükségleteire és figyelembe veszi a lehetőségeit is.
Fontos azonban kiemelni, hogy a resztoratív igazságszolgáltatás nem csak a büntetőügyekben lefolytatható közvetítői (mediációs) eljárásokban valósul meg, hanem számos más formában (konferencia és körmódszerek, jóvátételi formák, áldozatvédelmi eszközök) is megjelenik, preventív (megelőző) jelleggel vagy és a büntetések/intézkedések végrehajtása során.
A helyreállító igazságszolgáltatás reagál sok olyan igényre (áldozati szükségletek, elkövető integrációja, regintegrációja, visszaesés enyhítése), amelyre a büntető igazságszolgáltatás szemléleténél és céljainál (a társadalom védelme a szabályszegés szankcionálásával) fogva nem képes.
A szemléletbeli különbséget Howard Zehr óta legegyszerűbben azokkal a kérdésekkel szoktuk érzékeltetni, amelyre a két (büntető és helyreállító) igazságszolgáltatási rendszer folyamataiban, eljárásaiban megpróbál választ találni:
A büntető igazságszolgáltatási rendszer kérdései:
- Milyen bűncselekmény történt?
- Ki tette?
- Milyen büntetést érdemel?
A helyreállító igazságszolgáltatás fő kérdései:
- Mi történt?
- Kit és hogyan érintett?
- Mire lenne szükség, hogy a dolgok helyre jöjjenek?
Ezek a kérdések azonban a legtöbb esetben nem jelentenek egymásnak feszülő ellentéteket a rendszerekben.
Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a két szemlélet egymást kiegészítő működése tudná megadni végre azt a biztonságot, amelyet mindenki vár akkor, amikor sérelme keletkezik: egyértelmű kereteket, amelyben elhelyezhető és értelmezhető a sértő cselekmény és lehetőséget arra, hogy a lehető legjobb válasz, reakció (esetleg szankció) születhessen meg, amelynek során a szükségleteken és a felelősségvállaláson egyaránt hangsúly van.
Az eltelt lassan 15 évben sok-sok tapasztalatot gyűjtöttünk volt és jelenlegi kollégáimmal, és számos változás, fejlődés is történt, de rengeteg még a lehetőség a továbbfejlődésre és sok-sok támogatásra, megerősítésre is szükség van.
A konferencia bízom benne, hogy a további fejlődésre, fejlesztésekre ad motivációt az országoknak és az érintett szerveknek.