A gyermek helyzete az igazságszolgáltatásban
November 20. a gyermekek és a gyermekjogok világnapja.
Sok szervezet hívja fel a figyelmet ezen a napon arra, hogy mennyire fontos e jogokkal tisztában lenni, amely a gyerekek mindennapi életében, családjában, tanulmányai során, vagy akár a sportban is meghatározó lehet.
Van azonban egy terület, amely esetében a közvélemény kevésbé foglalkozik a gyermekjogok érvényesülésével, pedig elég sérülékeny mezsgye. Ez pedig a bűncselekmények, a büntetőeljárás, ahol szintén fontos kiemelt figyelemmel lenni a fiatalok részvételére, jelenlétére, akár áldozat, akár elkövető, vagy más módon érintett.
A pártfogolt fiatalok között sokan nincsenek tisztában azzal, hogy miért is marasztalta el őket az ügyészség vagy a bíróság. Arról, hogy a cselekményükkel milyen sérelmeket okoztak szintén kevés információjuk van. Amikor pedig a fiatalok áldozataivá válnak egy-egy cselekménynek, sok esetben elmarad, hogy megkérdezzék véleményüket, megéléseiket, jellemzően a felnőttek veszik át a megoldások keresését, annak folyamatába a fiatalt kevésbé vonják be.
Pedig a büntetőeljárásban a fiatalok számára kiemelten fontos lenne, hogy elmondhassák megéléseiket, meghallgassák véleményüket, komolyan vegyék igényeiket és ötleteiket és hogy ne a hibáztatás, megbélyegzés és a büntetés, hanem a felelősségvállalás és a tanulságok levonása, a megbékélés legyen a meghatározó.
𝐀𝐳 𝐄𝐍𝐒𝐙 𝐆𝐲𝐞𝐫𝐦𝐞𝐤𝐣𝐨𝐠𝐢 𝐁𝐢𝐳𝐨𝐭𝐭𝐬𝐚́𝐠𝐚́𝐧𝐚𝐤 𝐚𝐣𝐚́𝐧𝐥𝐚́𝐬𝐚 𝐚 𝐠𝐲𝐞𝐫𝐦𝐞𝐤𝐧𝐞𝐤 𝐚𝐳 𝐢𝐠𝐚𝐳𝐬𝐚́𝐠𝐬𝐳𝐨𝐥𝐠𝐚́𝐥𝐭𝐚𝐭𝐚́𝐬𝐢 𝐫𝐞𝐧𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫𝐛𝐞𝐧 𝐛𝐢𝐳𝐭𝐨𝐬𝐢́𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐣𝐨𝐠𝐚𝐢𝐫𝐨́𝐥 𝐭𝐨̈𝐛𝐛𝐞𝐤 𝐤𝐨̈𝐳𝐨̈𝐭𝐭 𝐚𝐳 𝐚𝐥𝐚́𝐛𝐛𝐢𝐚𝐤𝐚𝐭 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐥𝐦𝐚𝐳𝐳𝐚:
- A gyermek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy tanuljon a történtekből.
- Az eljárások középpontjába gyermekbarát megoldások kell, hogy álljanak.
- Különös figyelmet kell fordítani a gyermekek fejlődésére, személyes felelősségvállalására és képességeinek fejlesztésére
- Lehetőség szerint elterelést kell alkalmazni, azaz elkerülni a büntetőeljárást, az ítélethozatalt
- A bűnismétlés megelőzése és a gyermek közössége általi újbóli elfogadása kell, hogy legyen a fő cél
- A fogva tartást csak végső esetben alkalmazzák.
- A kiskorú áldozatok védelmére, odafigyelésére kiemelt hangsúlyt kell fektetni.
A napokban közreműködtem egy olyan mediációban, amelynek áldozata egy középiskolás diák volt. Cipőt akart vásárolni interneten keresztül, az összeg átutalása után azonban a vágyott lábbeli már nem érkezett meg hozzá. Az ehhez hasonló helyzetekben szinte mindenki azt gondolja, hogy az áldozat igénye pusztán annyi, hogy kapja meg azt az összeget, amellyel megkárosították, vagy esetleg kérjék a járulékos kiadásokat, amely a bűncselekmény hiányában nem jött volna létre. A fiatal azonban képessé vált arról is beszélni, hogy milyen hatást gyakorolt rá, hogy becsapták. Hogy nem beszélt még a saját osztályában sem arról, ami vele történt, mert szégyellte magát és hogy megtört a bizalma másokban.
Amikor a sértettek képessé válnak mesélni a cselekmény rájuk gyakorolt hatásairól, az az elkövetők számára is megnyithatja a felismerés, átérzés kapuit. Ilyenkor általában visszajelzik, hogy ők nem gondoltak bele abba, hogy a tettük másokat hogyan érinthettek, ezekből a beszélgetésekből alakul ki az őszinte sajnálat kifejezése és a visszajelzés arra, hogy a történtek felelőse nem az áldozat. Ez a sértett számára felszabadító és építő, hiszen hatással lehet nem csak a folyamatra, de a másik fél belátására is, így épül önértékelése és egyben a cselekményből fakadó nehéz érzések feldolgozása is megkezdődhet.
A helyreállító szemlélettel támogatott folyamatok biztonságot adnak a fiatalok számára, amelyeken keresztül az érintett fiatalok megélhetik a Bizottság által kiemelten fontosnak tartott, igazságszolgáltatáshoz kapcsolt jogokat.
