Mi az a polarizáció?
Mi az a polarizáció? - olvasható a kérdés a Restorative Justice Week Magazin hasábjain.
A polarizálódás egyrészt egy állapot, másrészt egy időbeli folyamat, amelynek során a vélemények, meggyőződések és identitások közötti különbségek felerősödnek, és az emberek egyre szélsőségesebbé váló magatartást tanúsítanak.
Tim Chapman szerint a polarizáció általában a következő jellemzőkkel bír:
a csoportok közötti egyenlőtlenség, az előítéletek és sztereotípiák által táplált ellenséges "ők és mi" hozzáállás, amely félelmet, dühöt és szégyent szül, ami gyűlöletbeszédhez vagy gyűlölet-bűncselekményekhez vezethet.
A polarizáció dinamikáján keresztül a csoporttagok körében a csoporton belüli csoport felsőbbrendűségére és a csoporton kívüli csoport hiányosságaira vonatkozó egyre szélsőségesebb nézetek nyernek hitelt és hatalmat. Ilyen körülmények között a szélsőségesség vagy a radikalizálódás erősödhet. Ezeket a hatásokat felerősíti a társadalmi kirekesztés, valamint a különböző médiumok és a közösségi média, amely minden fél számára erősíti a "visszhangkamra" hatást.
A visszhangkamra egyfajta társadalmi struktúraként is értelmezhető. Az emberek többsége ugyanis fél eltérni a megszokott "normális" dolgoktól, "kilógni a sorból", ezért inkább csatlakozik egy társadalmilag elfogadott csoport véleményéhez. A hasonló gondolkodású csoporthoz való tartozás igénye egy idő után fontosabbá válik, mint a nyilvánvaló tények és igazságok. Ezt a disszonáns helyzetet azáltal lehet oldani, hogy az adott személy már csak az általa jól ismert és elfogadott forrásokat (személyeket, internetes fórumokat és információkat) "hallja meg", igyekszik magát elzárni minden más jellegű információtól.
Az ilyen módon rögzült gondolkodásmód a további társadalmi kommunikációban már, mint tudatos félelemkeltés jelenik meg, amely nagymértékben megnehezíti a másokkal való párbeszédet és az új jelenségek befogadását – valamint nagymértékben kiszolgáltatja képviselőjét a társadalmi és politikai manipulációknak. (Forrás: Digitális Jólét Program)
A polarizáció által a társadalomban létrehozott megosztottság olyan környezetet teremthet, amely lehetővé teszi a a szélsőséges ideológiák és mozgalmak felemelkedését. Rávilágíthat a társadalomban meglévő egyenlőtlenségekre is, például a hatalomhoz való egyenlőtlen hozzáférésre vagy bizonyos csoportok marginalizálódására.
Bár a polarizációt gyakran negatívnak értelmezik, és valóban számos kockázattal és veszéllyel jár, egyben fennállása esetén érdemes lenne lehetőségként is rátekinteni.
"Azáltal, hogy a polarizáció a nyilvánosság elé tárja a közösségben, illetve a társadalomban érzékelhető megosztottságokat, segíthet felismerni, hogy hol vannak az igazságtalanságok és a társadalmi különbségek, és bemutathatja a konfliktusok párbeszéd és megértés révén történő kezelésének lehetőségeit."
A resztoratív igazságszolgáltatás konstruktív módot kínál a polarizáció kihívásainak kezelésére azáltal, hogy az embereket összehozza, hogy nyíltan foglalkozzanak nézeteltéréseikkel, konfliktusaikkal.
Ahelyett, hogy magukra a megosztottságokra összpontosítanának, a helyreállító folyamatok a megosztottságok által okozott károkat vizsgálják, és minden érintettet arra ösztönöznek, hogy vegyenek részt a megoldások megtalálásában. Ez a megközelítés a hibáztatásról a megértésre helyezi át a hangsúlyt, segítve a közösségeket a megosztottság áthidalásában és a gyógyulásban, feldolgozásban.
A polarizált helyzetekben a helyreállító igazságszolgáltatás olyan beszélgetéseket tesz lehetővé, amelyek egyébként lehetetlennek tűnhetnek. Azáltal, hogy biztonságos teret teremt minden fél számára, hogy megossza tapasztalatait és nézőpontjait, a folyamat csökkentheti a feszültségeket és lehetővé teszi a bizalom újjáépítését is.
A helyreállító párbeszéd képes lebontani a "mi és ők" mentalitást, és segít az embereknek abban, hogy egymást egyénként, nem pedig ellentétes csoportok képviselőjeként lássák.
A helyreállító igazságszolgáltatás arra ösztönzi az embereket, hogy ismerjék el a különbözőségeiket, és gondolkodjanak el azon, amelyek közösek bennük.
Elismeri, hogy a konfliktus a társadalom normális része, amelyet ha a megfelelő eszközökkel közelítünk meg, akkor pozitív változások katalizátora lehet.
A helyreállító igazságszolgáltatást számos, büntető-igazságszolgáltatáson kívüli helyzetben alkalmazták már. Néhány ezek közül:
Helyreállító városok és szomszédságok
Helyreállító iskolák
A radikalizálódó helyzetek
A terrorizmusra és az erőszakos szélsőségességre adott válaszok
Gyűlölet és erőszak megelőzése