Miért fogja elmondani, ha bajban van?
Gyakori vélemény az iskolai bántalmazással kapcsolatban, hogy ez csak egy korosztályos jelenség, a gyerekek kinövik, hozzá tartozik a gyerekkorhoz.... Sokáig gondoltam én is így.
Majd egyre többet olvastam erről és foglalkoztam a jelenséggel, a bántalmazás gyökerével és jöttek mély felismerések. Emlékszem mennyire szíven ütött egy gondolat, amellyel Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak c. könyvében találkoztam.
Minél fiatalabb egy gyerek, annál valószínűbb, hogy elmeséli mi történt vele. A kisebbek még hisznek abban, hogy a felnőttek tudnak és akarnak segíteni. A nagyobbak már tisztában vannak vele, hogy ez nincs mindig így, és a tapasztalataik gyakran igazolják is a feltételezésüket.
Mi állhat a hallgatás mögött?
Különféle érzelmek, megélések:
- SZÉGYEN, amiért áldozattá vált
- FÉLELEM a bántalmazó erőfölénye és fenyegetései miatt
- CSALÓDOTTSÁG ÖNMAGÁBAN, amiért nem képes megvédeni magát, minden felnőtt vagy baráti ötletelés, javaslat ellenére sem
- ELSZIGETELTSÉG - A rendszeres bántások átélése és a segítségnyújtás elmaradásának az élménye miatt.
Mélyíti a sérelmeket, ha az aki segíthetne, a tekintetét is elfordítja.
Iker fiaim mellett a nehéz helyzetekben felvillan a fenti idézett. Szeretném, ha számukra nem lenne kérdés, hogy elmondják ha sérelem éri őket, ha valami fáj vagy teher. Sokszor nehéz teljes figyelemmel lenni, van, hogy nem is sikerül, de nagyon igyekszem meghallgatni a sírásukat elismerni a fájdalmukat elfogadni a dühüket, csalódottságukat elutasítani a sértéseket, bántásokat, segíteni értelmezni az okokat, elősegíteni, támogatni a sértések helyrehozatalát.
Bízom abban, hogy ezzel megalapozom a bizalmat és hiszem, hogy ez nem csak a szülő-gyermek kontextusban lehetőség.
