Mit tehetek, ha a gyermekem a bántalmazó?

Mit tehetünk, ha azt tapasztaljuk vagy arról értesülünk, hogy gyermekünk gúnyolódó, verbális vagy fizikai agresszióval, kirekesztéssel fenyeget, akin a megvetés látszódik, amikor épp testvérét vagy valamely társát bántja? Hogyan reagáljunk, ha látjuk, hogy kihasználja erőfölényét vagy szándékosan akar fájdalmat okozni, fenyegető, elutasító mindenkivel, aki tőle különbözik és aki úgy érzi kiközösítheti azt, akit ő nem kedvel vagy nem fogad el?

Mindenekelőtt NE BÜNTESSÜNK! Semmilyen formában (erőszak, elkülönítés, megalázás, szégyenkeltés, érzelmi elutasítás, szobafogság). A büntetés növeli az agressziót, a gyermek saját magát fogja áldozatként kezelni és meg fogja találni a módját, hogy hogyan folytassa magatartását úgy, hogy azt ne vegyük észre. Barbara Coloroso szerint * "a büntetés lényege a szemrehányás és a fájdalomokozás, nem pedig a kiváltó okok megértése és a megoldás keresése. A büntetés megfoszt a konstruktív kapcsolat lehetőségétől", amely szükséges a megoldáshoz.

És mielőtt még felmerülne a kérdés: a büntetés hiánya nem következmény-nélküliséget jelent. Következmény, hogy dolgozni kell a történtekkel és a helyreállításon.

Azt kell elősegíteni, hogy a gyermek saját maga ismerje fel, hogy tette nem megfelelő és hogy céljai eléréséhez más eszközöket is igénybe tud venni.

Szülőként feladatunk egyértelművé tenni, hogy amit tett az helytelen, de ennek ellenére is szeretjük és mellette állunk akkor is, amikor a helyreállításon dolgozik. Akár a sérelmet elszenvedő, akár a sérelem okozója gyermekünk, az első és legfontosabb, hogy biztosítsuk őt arról, hogy szeretjük, fontos számunkra és törődünk vele. Legyünk határozottak, de szeretetteljesek. A valódi törődés az, amely a leginkább elősegíti az empátia és az együttérzés kialakulását, valamint segít feldolgozni a történteket és megerősödni önmagunkban.

Coloroso szerint annak érdekében, hogy a gyermek gondolkodásmódjában és viselkedésében változás történjen az alábbi lépéseket kell megtennünk szülőként:

Azonnal közbevakozni, fegyelmezni (jóvátétel, változtatás és kibékülés hármasa)

A fegyelmezés az önfegyelemre tanítás folyamata, amelynek része a belátás kialakulása és a helyreállítás. A resztoratív folyamatokban reintegratív szégyennek hívjuk (Braithwaite) azt a folyamatot, amelynek során a sérelmet okozó szembesül tette másokra gyakorolt hatásával. Ennek következtében alakul ki benne a szándék a jóvátételre, a sérelmek helyrehozatalára. Főként a hozzá közel álló személyek visszajelzései a meghatározóak, ezért is fontos a közösség szerepe. Sosem megszégyenítő vagy kirekesztő folyamat, hiszen a cél annak visszajelzése, hogy magatartása másokban negatívan csapódik le, miközben a helyreállításra esélyt, ahhoz támogatást nyújtanak számára. 

Mi különbözteti meg a fegyelmezést a büntetéstől:

• A fegyelmező szülő megmutatja mi volt a helytelen az adott viselkedésben, nem bagatellizál, vagy általánosít.
• Rámutat a bántó személy felelősségére, mentegetőzésnek és más hibáztatásának nem ad teret.
• Támogatja a megoldási lehetőségek megtalálását, biztosítja a jóvátététel és a kiengesztelés lehetőségét a felelős személy számára, akitől elvárja, hogy találja meg a megelőzés módját is, valamint a kibékülés elérésére tegyen lépéseket.
• A fegyelmező szülő nem tesz kárt a gyermek emberi méltóságában. A tettét és nem a személyét értékeli és ítéli el, hisz gyermeke képességeiben, hogy kész és képes a helyreállításra. 

Lehetőséget teremteni arra, hogy a gyermek jót tegyen és nem csak az adott helyzetet követően, hanem a jövőre vonatkozóan is

A jóra való törekvés során segít a gyermeknek megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyekkel a közösségének támogató, hasznos tagja lehet, ezáltal értékteremtés mentén szerezheti meg azt az elismerést, amely a bántó magatartását is motiválhatta.

Elősegíteni az empátia kialakulását

Az empátia kialakulását leginkább a beszélgetésekkel segíthetjük elő, amelyek mentén a másik helyébe, érzéseibe és szükségleteibe segítjük belehelyezkedni, jól megfogalmazott kérdések és támogatás mentén:

• Mit éreztél mielőtt a másikkal …...... tetted?
• Mit tehetnél legközelebb, amikor ugyanezt érzed?
• Mire lett volna szükséged akkor?
• Hogyan kaphatnád ezt meg anélkül, hogy bántanál valakit?
• El tudod képzelni, hogy mit érezhetett a másik, amikor kicsúfoltad?
• Szerinted, hogyan mondhatnád meg neki, hogy mi zavar benne, anélkül hogy az bántó lenne?
• Hogyan kezelhetnéd az érzéseidet és a gondolataidat úgy, hogy neked is jó legyen és az mást se sértsen?
• Mi segítene, hogy ezt meg tudd tenni?

Minden támogatást meg szeretnék adni számodra, hogy ez megvalósítható legyen. Találjuk meg együtt, hogy ezt hogyan érhetnénk el!

Segíteni a szociális készségek fejlődését

A szociális készségek kifejlődésének elősegítése során azt a tényt kell szem előtt tartanunk, hogy alapvetően minden gyermek barátokra akar szert tenni. A barátkozásnak azonban vannak keretei: a törődés és az önzetlenség. Coloroso szerint igazi barát akkor válhat valakiből, ha tisztában van az egészséges kapcsolatok három fő elemével:

• A társakkal való kapcsolatok 50%-ért lehetünk felelősek, nem kényszeríthetünk senkit, maximum csak kérhetjük, hívhatjuk, hogy együtt töltsük a szabadidőnket (játékkal, bandázással). A döntés, hogy elfogadja-e, rajta múlik.
• Bár felelősök csak 50%-ban vagyunk, de a kapcsolat 100%-ára lehetünk hatással. Így az, hogy hogyan kommunikálunk, hogyan hívunk, csak rajtunk múlik. Ha barátot szeretnék, nekem is barátságosnak és kedvesnek kell lennem.
• A Nem!, az egy teljes értékű mondat, minden esetben el kell fogadni. Ér nemet mondani, ér egyet nem érteni és ezt tiszteletben kell tartani.

A barátság kedvesség, tisztelet, támogatás, kiállás, szükséges esetben bocsánatkérés, elfogadás, megbízhatóság, erőfeszítés, ápolás.

Konstruktív, szórakoztató, ösztönző tevékenységet találni

Végül a szülő elő kell, hogy segítse hogy gyermeke energiáit konstruktív, ösztönző és szórakoztató tevékenységekben vezethesse le, odafigyelve biztonságára. Lehetőleg ez minél több mozgásos tevékenység legyen, távol a kütyüktől és minél több személyes kapcsolódásra nyújtson lehetőséget.

Azt hiszem mindannyian tartunk attól, hogy gyermekünk bullying részesévé válik. A zaklatás tanult viselkedés, egy szerep, mely ha idővel rögzül is, a fenti szempontoknak megfelelő jelenléttel változtatható. Ez az attitűd változtatható és lehet, hogy a változás bennünk, szülőkben kezdődik. Szóval a nulladik lépés, hogy nézzünk rá arra, hogy mi hogyan viselkedünk másokkal? Mennyire felelünk meg a fenti pontoknak, adunk-e megfelelő mintát felelősségvállalásból, bocsánatkérésből, elfogadásból, empátiából, segítőkészségből?

A szülőség melós dolog, azonban a gyerekeinknek leginkább a mi hiteles jelenlétünkre és támogatásunkra, szeretetünkre van szükségük.

Szülőtársként pedig szintén az egymásnak nyújtott támogatás az, ami célravezető lehet. Legyünk empatikusak egymással és legyünk partnerek a megoldáskeresésben is. 

Hivatkozás:

* Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak - Óvodától középiskoláig: hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus az erőszak körforgását? (Harmat Kiadó, 2014), illetve Bullying - Zaklatók, áldozatok, szemlélők (új kiadás) (Harmat Kiadó, 2020)