Mit tehetünk a kapcsolati erőszakot elkövetővel a börtönbüntetés ideje alatt?

A napokban Renner Erika bántalmazóját nem jogerősen feltételes szabadságra bocsátották. Tegnapi napon a Fővárosi Törvényszék nyilatkozata számos sajtóorgánumban megjelent, miszerint "... esetleges szabadulása után pártfogó felügyelet alá kerül. Nem veheti fel a kapcsolatot semmilyen formában áldozatával, Renner Erikával. Nem közelítheti meg sem a nő otthonát, sem a munkahelyét. Nem tehet közzé rá vonatkozó, rá nézve sérelmes tartalmat. Ha bármelyik szabályt megszegi ..., visszakerül a börtönbe.

A törvényszék azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a pártfogó felügyelet elrendelésére és speciális magatartási szabályok előírására kizárólag feltételes szabadságra bocsátás esetén van lehetőség. Ha az elítélt letölti a teljes kiszabott büntetést és azután szabadul, nincs mód a nyomon követésére."

A pártfogó felügyelet nehézségeiről már korábban is írtam, a rendszer egy olyan szegmense, amelyről még annyi szó sem esik, mint a gyermekvédelemről, azonban úgy tűnik kiváló szerepkör, amikor gyors válaszokat keresünk akkut problémákra, ilyen a kapcsolati erőszak elkövetőinek kötelező felügyelete is. 

Bennem az a kérdés, hogy mi történt az elkövetővel a börtönben eltöltött 9 éve alatt?

Milyen programokban vett részt, amely elősegíti szembenézést tetteivel, amely megtámogatja felelősségvállalását, amely elősegíti feljogosítottságérzésének átértékelését, az esetlegesen fennálló bosszúvágyának az enyhítését? 

Dolgoztak-e a családjával és a környezetével együtt azon, hogy hogyan épüljön fel az élete a szabadon bocsátását követően? 

Nem tudok ilyen működő programokról, ha volt ilyennek részese, arról elsődlegesen Renner Erikának, de a közvéleménynek is tudnia kellene. 

Én nem hiszek abban, hogy a büntetés önmagában attitűdformáló lehet. Sokan szeretnének ebben hinni, de sajnos számos tragédia jelzi, hogy a bezártság pusztán a bosszú erősödésére alkalmas, amelynek semmilyen felügyelet vagy magatartási szabály nem tud korlátot szabni.

A helyreállító igazságszolgáltatás számos ponton igyekszik támogatást nyújtani a börtönből szabadulók számára és számos program található a kapcsolati erőszak elkövetőivel történő munkára vonatkozóan is. Egy ilyen amerikai programról készült videót ajánlok megtekintésre. A videóban a családon belüli erőszak miatt elítéltek számára nyújtott börtönprogram látható, amelynek célja az elkövetőkben tudatosítani tettük súlyát, felismerni a következményeket, elsődlegesen az áldozataik által a bántalmazó kapcsolatban megélt érzéseket és ennek keretében attitűd váltást elérni. 

A Resolve To Stop The Violence program olyan kezdeményezés, amely a megelőzésre, a közösségi összefogásra és a helyreállító igazságszolgáltatás módszereire építve próbálja csökkenteni az erőszakot és javítani a társadalmi kohéziót. Azáltal, hogy a konfliktusokat nem kizárólag büntetőjogi úton kezelik, hanem a párbeszédre és a gyógyulásra helyezik a hangsúlyt, a program hozzájárulhat egy békésebb, összetartóbb közösség kialakításához.A helyreállító igazságszolgáltatás keretébe tartoznak azok a programok is, amelyek az ún. közvetett találkozásokat teszik lehetővé. Ebben a filmben is ez látható, amint egy bátor nő, egy többszörös erőszaktúlélő, Jackie Freeman rendszeresen ellátogat a helyi (San Bruno) börtönbe, hogy bántalmazást elkövető férfiakkal beszélgessen a családon belüli erőszak áldozatokra gyakorolt hatásairól.

Jackie mesél arról a folyamatról is, amelyet kényszerkontrollnak nevezünk (és amelyről korábban én is írtam), amely a fizikai bántalmazást és gyilkosságokat is megelőző, lekicsinylés és a másik élete feletti folyamatos irányítást jelenti, illetve a bántalmazás periodikusságáról is szót ejt. A börtönben a foglalkozás vezetői minden személyes túlélő történet megosztását követően feldolgozzák a csoportban a hallottakat. A szabadulásukat követő 1 évben 80 %-ban csökkent a programban részt vevők körében az erőszak megismétlődése a film szerint. 

Ebben a filmben is elhangzik az a fontos szemléletváltó gondolat: 

a családon belüli erőszakra nem a nők, hanem a férfiak ügyeként kell tekintenünk, amely egy olyan attitűd, amelyet a társadalom elfogadottsága erősít, így jóval összetettebb megoldást kíván, mint pusztán büntetés és eltávolítás a közösségből.

A videóban megfogalmazódik az a kérdés is, hogy hogyan akarunk változást, ha az erőszakra azzal próbálunk reagálni, hogy az erőszak elkövetőjét erőszakos környezetbe zárjuk? 

Hogyan várható így bármilyen változás a szabadulását követően? 

Bár dekriminalizálásról is beszélnek a filmben, ezt inkább a börtönbüntetés hatástalanságára értik. A börtönbüntetés nem hoz változást, és nem fogja megváltoztatni a társadalmi normákat sem. Amennyiben a börtönévek alatt nem történnek meg a szükséges folyamatok a felelősségvállalás, értékrendekorrekció és attitűdváltás érdekében, úgy nagyon kicsi az esélye annak, hogy az erőszaktevő békés és humánus életet éljen szabadulása után. Ha nem segítik elő az egyéni és közösségi fejlődését az tehetetlenséget fog szülni, amely újabb erőszakba torkollik. Szóval az ehhez hasonló programok elkerülhetetlenül szükségesek, ezen programok persze forrásigényesek, de ha valódi megoldásokat akarunk ez nem lehet kérdés. 

Ami számomra hiányzik a videóból (de ez nem jelenti, hogy nincs is jelen a rendszerben), hogy hogyan lesz fenntartható a saját környezetükben az a változás, amelyet a hosszú heteken át tartó programokkal elérnek. Hiába jutnak felismerésre az elítéltek, ha a helyi közösségük, a családjuk, közvetlen környezetük aktívan vagy passzívan elfogadó marad a bántalmazó magatartással. 

Nem elegendő tehát az elkövetőkkel foglalkozni, mert ők csak azt teszik meg, amit a környezetük megenged számukra. Az elkövetők környezetében szintén változást kell elérni, hogy készek legyenek visszajelzést adni és megálljt mutatni, egyértelművé tenni, hogy nem elfogadható magatartást tanúsít és ugyanúgy a társadalomban is el kell érni ugyanezt a reakciót.

És végül egy így felállított terv megvalósításában már fontos szerepet tud betölteni egy pártfogó felügyelő.

Amennyiben az elkövető nyitott a változásra, meg kell számára mutatni azokat az építő jellegű magatartásformákat, amely pozitív attitűdöt jelent és amellyel önértékelése növelhető, egy olyan férfiképet, amellyel azonosulni tud és amelyet a közössége is erősíthet benne.

És persze lehet olyan, hogy semmilyen program nem tud változást hozni egy adott személyben, de akkor a közösségén kell tudni dolgozni, hogy visszatartó erő lehessen és mindenek előtt védelmet és támogatást biztosítani az áldozatoknak.