Resztoratívan a hírek olvasása (hírek készítése!) közben
Tragédiák sorozata történik körülöttünk. Az internet pedig felgyorsította az információáramlást, így szinte rögtön értesülhetünk tényekről, kontroll nélkül. Rendkívül fontos, hogy információhoz jussunk, hogy megfelelő döntéseket tudjunk hozni. Azonban ugyanolyan fontos lenne ezeknek az információknak a megfelelő kezelése, értékelése, a kritikus gondolkodás/szűrés is.
De mi lenne, ha nem csak a hírolvasó egyén felelősségét vizsgálnánk?
Közösségekben élünk, így hatással vagyunk egymásra, a véleményeink és a megnyilvánulásaink is formálják környezetünket, így jelentősége van annak, hogyan kommunikálunk. Azt gondolom és tapasztalom, hogy fontos, hogy a hírek olvasása és az azokra adott reakciók közben az alábbi attitűdök érvényesüljenek:
- Folytassunk párbeszédet másokkal még akkor is ha nehéz - ...nyitottan arra, amit tőlük tanulhatunk.
- Legyünk körültekintőek saját igazságainkkal és nézeteinkkel! - Ne akarjuk azokat mindenáron ráerőltetni a másikra, legyünk nyitottak, mert lehet, hogy a teljes kép valahol a nézeteink között van.
- Álljunk ki érzékenyen a hétköznapi igazságtalanságokkal szemben! - Amikor saját vagy mások jogait védjük vegyük észre határainkat. Tettünk nem járhat más ember méltóságának, emberi mivoltának a megsértésével!
És ami még mindezeket is megelőzi, az a sajtó felelőssége. A tények "tálalása" ugyanis kapukat nyit, irányt szab a véleménynyilvánításban. Főként, ha azzal olyan érzelmi gátakat nyitnak fel, amelyek megállíthatatlan lavinát okoznak. A Facebook népe pedig kegyetlen tud lenni.
Bár sokan azt mondanák, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága mindennél előbbre való, én azt gondolom, hogy az emberi méltóság védelme ennek gátat kellene, hogy szabjon.
A sajtónak pedig felelőssége van abban, hogy hogyan mutatja be az eseményeket, hogy milyen tényeket közöl, hogy érzékenyen védi-e egy tragédia (de bármely más hír) érintetteinek jogait, méltóságát és biztonságát vagy inkább saját fennmaradása a cél.
Az emberi természet ugyanis a kevés információra is képes egy teljes történetet felépíteni, amely a saját világnézetét tükrözi vissza. Így történhet meg az, hogy pellengérre állítanak egy 17 éves lányt kisfia tragédiájáért, akit már hónapok óta nem látott.
A tragédiák bemutatása során a hazai újságírásnak fel kell ismernie felelősségét, hogy a híreknek, amelyeket a kontrollálatlanul és sokszor sugalmazóan közöl hatása van, és nem csak az ujjakra, amellyel a vágyott kattintás elérhető, hanem az emberek lelkületére, értékítéletére is. És ebben nincs különbség, hogy kormányzati vagy független a hírportál. Értem a fennmaradásért folytatott küzdelmet, de kell, hogy legyen határ.
Ezen hírek mentén jutottunk el oda, hogy egymásnak feszülünk, hogy mindig másban keressük a felelősséget, miközben egyénként, közösségként és társadalomként is fellelhetőek azok a pontok, amelyekben tehettünk volna, tehetnénk, hogy megértőbb és emberségesebb körülményeket teremtsünk, amelyben jó létezni.
Mint ahogyan azt Albert Enikő (Magyar Hang) is megfogalmazta cikkében.
