Robi Damelin, a megbékélés szószólója

Izrael és a Hamasz háborúja közel két hónapja tart, rövid tűzszünet után pénteken újrakezdődtek a bombázások. A háború kezdete előtt a felmérések szerint mind az izraeli, mind a palesztin lakosok körében sokan a palesztin-izraeli konfliktus békés rendezését támogatták. A háború fájdalmas emlékeket ébreszt azok számára, akik ugyanennek a konfliktusnak a korábbi ciklusaiban súlyos személyes veszteségeket szenvedtek el. 

Robi Damelin 2002-ben veszítette el fiát. A második intifáda, a Ciszjordánia és Gáza palesztin területein zajló felkelés idején Damelin fia, David az izraeli hadsereg tartalékosa volt. David akkoriban a tel-avivi egyetem mesterszakos hallgatójaként aktív résztvevője volt a békemozgalomnak, nem akart a megszállt területeken szolgálni, de nem tehetett mást. Mielőtt elment anyjának annyit mondott, hogy méltósággal fog bánni a palesztinokkal. Az volt a motivációja, hogy talán a helyszínen ezzel a hozzáállással példát tud mutatni társainak. 

2002. március 3-án egy ellenőrzőponton, egy palesztin mesterlövész megölte Davidet és további kilenc társát. "Amikor a hadsereg eljött, hogy közölje velem, hogy Davidet megölték, az egyik első dolog, amit mondtam: "𝑵𝒆𝒎 𝒐̈𝒍𝒉𝒆𝒕𝒔𝒛 𝒎𝒆𝒈 𝒔𝒆𝒏𝒌𝒊𝒕 𝒂 𝒇𝒊𝒂𝒎 𝒏𝒆𝒗𝒆́𝒃𝒆𝒏".

Fájdalmának csökkentése érdekében Robi méginkább aktívabb képviselője lett a békemozgalmaknak. Felfigyelt rá 𝐘𝐢𝐭𝐳𝐡𝐚𝐤 𝐅𝐫𝐚𝐧𝐤𝐞𝐧𝐭𝐡𝐚𝐥, akinek fiát a Hamasz 1994-ben elrabolta és meggyilkolta. Ő alapította a 𝐏𝐚𝐫𝐞𝐧𝐭𝐬 𝐂𝐢𝐫𝐜𝐥𝐞 - 𝐅𝐚𝐦𝐢𝐥𝐢𝐞𝐬 𝐅𝐨𝐫𝐮𝐦ot, amelyről már korábbi posztokban is esett itt szó. A szervezet több száz izraeli és palesztin szülőt és családot tömörít, akik ebben az évtizedek óta tartó konfliktusban veszítették el szeretteiket. A szervezet célja a két nép közötti távolság csökkentése, egymással való szorosabb együttműködések megteremtése és egymás jobb megismerése. Igazi béketeremtők, akik a megoldást a békés együttélés kialakításában látják, és akik egymás támaszai lettek az évek során. 

Damelin csatlakozott hozzájuk és a különböző találkozók alkalmával rájött arra, hogy a szeretteik elvesztése miatt érzett fájdalmuk azonos, hogy annak nincs nemzete, bőrszíne, nincsenek határai és nincs könnyebb vagy nehezebb veszteség sem. 

Veszteség van, gyász és abba a gondolatba vetett hit, hogy mindez elkerülhető.

Damelin számára elég hamar egyértelművé vált, hogy szeretné megelőzni azt, hogy más – palesztin és izraeli – anyák és apák is átéljék azt a fájdalmat. "Megértettem, hogy ez lesz az életem hátralévő részének legfőbb célja" - mondja. 

Két és fél évvel David halála után, egy este, amikor otthonában ült a számítógépe előtt, kopogtattak. A három katonára előbb rácsapta az ajtót, mert nem akart szembenézni azzal, amit mondani akartak. De tovább kopogtattak. Végül ismét kinyitotta az ajtót. "Elkaptuk azt az embert, aki megölte Davidet. Részt kíván venni a tárgyalásán?" "Most már van egy arc, akit azonosíthatok a veszteségem okaként, - mondta- mi az, ami ezután következhet?" 

A fájdalom ilyenkor felerősödik és a veszteséget átélt egyén választás elé kerül, hiszen jó esetben az áldozatok igényét is figyelembe veszik. Sokan ilyenkor a bosszú lehetőségét keresik, de Damelin egy egészen más szemlélet szerint él. "𝑨𝒎𝒊𝒌𝒐𝒓 𝒆𝒍𝒌𝒂𝒑𝒕𝒂́𝒌, 𝒏𝒆𝒎 𝒆́𝒓𝒆𝒛𝒕𝒆𝒎 𝒔𝒆𝒎𝒎𝒊𝒕, 𝒌𝒊𝒗𝒆́𝒗𝒆 𝒕𝒂𝒍𝒂́𝒏 𝒂𝒛𝒕 𝒂𝒛 𝒆𝒍𝒆́𝒈𝒆𝒅𝒆𝒕𝒕𝒔𝒆́𝒈𝒆𝒕, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒎𝒂́𝒓 𝒏𝒆𝒎 𝒕𝒆𝒉𝒆𝒕𝒊 𝒎𝒆𝒈 𝒎𝒂́𝒔𝒔𝒂𝒍. 𝑵𝒊𝒏𝒄𝒔 𝒃𝒐𝒔𝒔𝒛𝒖́𝒆́𝒓𝒛𝒆́𝒔, 𝒆́𝒔 𝒔𝒐𝒉𝒂 𝒏𝒆𝒎 𝒊𝒔 𝒌𝒆𝒓𝒆𝒔𝒕𝒆𝒎. 𝑯𝒊𝒔𝒛𝒆𝒏 𝑫𝒂𝒗𝒊𝒅𝒆𝒕 𝒔𝒆𝒎𝒎𝒊𝒍𝒚𝒆𝒏 𝒆𝒓𝒐̋𝒔𝒛𝒂𝒌 𝒔𝒆𝒎 𝒉𝒐𝒛𝒉𝒂𝒕𝒋𝒂 𝒗𝒊𝒔𝒔𝒛𝒂."

Damelin nem ment el a tárgyalásra, nem érezte, hogy a gyilkos börtönbe zárása az ő fájdalmát enyhítheti, és nagyon hamar átérezte a másik család nehézségeit is. Mégis három hónapba telt, mire végül rátalált valódi szükségletére és levelet írt a mesterlövész családjának. 

"𝑺𝒛𝒂́𝒎𝒐𝒎𝒓𝒂 𝒆𝒛 𝒂𝒛 𝒆𝒈𝒚𝒊𝒌 𝒍𝒆𝒈𝒏𝒆𝒉𝒆𝒛𝒆𝒃𝒃 𝒍𝒆𝒗𝒆́𝒍, 𝒂𝒎𝒊𝒕 𝒗𝒂𝒍𝒂𝒉𝒂 𝒊𝒔 𝒎𝒆𝒈 𝒌𝒆𝒍𝒍𝒆𝒕 𝒊́𝒓𝒏𝒐𝒎"– kezdte.

Mesélt nekik a Szülői Körről és egyfajta megbékélési folyamat szükségességéről. És mesélt nekik Davidről, tanulmányairól és béketeremtő munkásságáról. És végül találkozót kért tőlük, a gyermekeik nevében. A mesterlövész családja kézbesítette Damelin levelét a börtönben lévő mesterlövésznek. Három évbe telt, mire választ kapott. "Azt mondta nekem, hogy őrült vagyok, és távol kell maradnom a családjától, és hogy 10 embert ölt meg Palesztina felszabadítása érdekében." De ezek a szavak nem tántorították el. "Megtudtam, hogy amikor nagyon kicsi volt, látta, ahogy nagybátyját erőszakosan megölte az izraeli hadsereg" - magyarázza. – Aztán a második intifádában elveszítette még két nagybátyját. Robi ezen információk mentén megértette indítékait, miért ölte meg a fiát – bosszúból –, és az okok megismerése segített számára megbocsátani.

Ma Damelin a Szülői Kör nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója. Segít párbeszédet szervezni palesztin és izraeli tinédzserek között, ahol fel tudják tenni a legnehezebb kérdéseiket. A világot járja palesztin társaival, hogy beszéljenek közös gyászukról. 2022 májusában meghívták, hogy tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot az ENSZ-ben.

"𝑨𝒛 𝒂𝒛 𝒆́𝒍𝒎𝒆́𝒏𝒚, 𝒂𝒎𝒊𝒌𝒐𝒓 𝒎𝒆𝒈 𝒕𝒖𝒅𝒋𝒖𝒌 𝒆́𝒓𝒕𝒆𝒏𝒊, 𝒌𝒊 𝒂́𝒍𝒍 𝒂 𝒎𝒂́𝒔𝒊𝒌 𝒐𝒍𝒅𝒂𝒍𝒐𝒏, 𝒆𝒈𝒆́𝒔𝒛𝒆𝒏 𝒓𝒆𝒏𝒅𝒌𝒊́𝒗𝒖̈𝒍𝒊"– mondja. "Amikor elkezdesz ismerni valakit, és megbíznak benned, akkor beszélni tudsz.

"Nincs olyan, hogy azonnali megbékélés" – mondja Damelin. "Nagyon türelmesnek kell lennünk. A háborúban senki sem tudja, hol tartunk, mi jöhet még."

Oded Adomi Leshem, a jeruzsálemi Héber Egyetem politikai pszichológusa is azt mondja, hogy kritikus időket élünk, amikor át kell jutni ezen a gyötrelmen. "Amikor a háború lángjai egy kicsit alábbhagynak - mondja -, akkor annak megértése, hogy a másik fél mit gondol nagyon fontos lesz."

De Damelin tudja, hogy a mai izraeli és palesztin gyerekeket és fiatalokat érő károk milyen súlyosak lesznek. – "Félek a megtorlástól, ami történni fog, mert az emberek azt hiszik, hogy bosszút állhatsz. Nincs bosszú. A bosszú csak még több erőszakot szül." 

Ahogyan Damelin is mondja, 

"𝐚 𝐠𝐲𝐮̋𝐥𝐨̈𝐥𝐞𝐭 𝐞́𝐬 𝐚𝐳 𝐞𝐫𝐨̋𝐬𝐳𝐚𝐤 𝐦𝐨̈𝐠𝐨̈𝐭𝐭 𝐦𝐞𝐠𝐧𝐞𝐦𝐞́𝐫𝐭𝐞𝐭𝐭𝐬𝐞́𝐠, 𝐟𝐞́𝐥𝐞𝐥𝐞𝐦 𝐞́𝐬 𝐟𝐚́𝐣𝐝𝐚𝐥𝐨𝐦 𝐯𝐚𝐧, 𝐚 𝐛𝐨𝐬𝐬𝐳𝐮́ 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐞𝐥𝐞́𝐠𝐭𝐞́𝐭𝐞𝐥 𝐩𝐞𝐝𝐢𝐠 𝐞𝐳𝐞𝐧 𝐞́𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐬𝐨𝐤𝐬𝐳𝐨𝐫𝐨𝐳𝐳𝐚́𝐤 𝐦𝐞𝐠, 𝐟𝐞𝐧𝐧𝐭𝐚𝐫𝐭𝐯𝐚 𝐚𝐳 𝐞𝐫𝐨̋𝐬𝐳𝐚𝐤 𝐤𝐨̈𝐫𝐟𝐨𝐫𝐠𝐚́𝐬𝐚́𝐭. 𝐄́𝐩𝐩 𝐞𝐳𝐞́𝐫𝐭 𝐚𝐳 𝐞𝐫𝐨̋𝐬𝐳𝐚𝐤𝐦𝐞𝐧𝐭𝐞𝐬𝐬𝐞́𝐠𝐛𝐞𝐧 𝐞́𝐬 𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐛𝐞́𝐤𝐞́𝐥𝐞́𝐬𝐛𝐞𝐧 𝐡𝐢𝐬𝐳𝐞𝐤, 𝐦𝐢𝐧𝐭 𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐬𝐳𝐚́𝐥𝐥𝐚́𝐬 𝐦𝐞𝐠𝐬𝐳𝐮̈𝐧𝐭𝐞𝐭𝐞́𝐬𝐞́𝐧𝐞𝐤 𝐞𝐬𝐳𝐤𝐨̈𝐳𝐞́𝐛𝐞𝐧, 𝐞́𝐬 𝐚𝐛𝐛𝐚𝐧, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐣𝐨̈𝐯𝐨̋𝐛𝐞𝐥𝐢 𝐩𝐨𝐥𝐢𝐭𝐢𝐤𝐚𝐢 𝐛𝐞́𝐤𝐞𝐦𝐞𝐠𝐚́𝐥𝐥𝐚𝐩𝐨𝐝𝐚́𝐬 𝐫𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐤𝐞́𝐧𝐭 𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐛𝐞́𝐤𝐞́𝐥𝐞́𝐬𝐢 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐚𝐦𝐚𝐭 𝐤𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐢𝐭 𝐤𝐞𝐥𝐥 𝐦𝐞𝐠𝐭𝐞𝐫𝐞𝐦𝐭𝐞𝐧𝐢."

Leshem szerint még egy felcsillanó remény is változást hozhat, amikor a dolgok a legsivárabbak. "𝑮𝒐𝒏𝒅𝒐𝒍𝒋 𝒆𝒈𝒚 𝒌𝒊𝒔 𝒈𝒚𝒆𝒓𝒕𝒚𝒂𝒍𝒂́𝒏𝒈𝒓𝒂. 𝑯𝒂 𝒂 𝒔𝒛𝒐𝒃𝒂 𝒏𝒂𝒑𝒑𝒂𝒍𝒊 𝒇𝒆́𝒏𝒏𝒚𝒆𝒍 𝒗𝒂𝒏 𝒎𝒆𝒈𝒗𝒊𝒍𝒂́𝒈𝒊́𝒕𝒗𝒂, 𝒂𝒌𝒌𝒐𝒓 𝒆𝒏𝒏𝒆𝒌 𝒂 𝒌𝒊𝒔 𝒈𝒚𝒆𝒓𝒕𝒚𝒂́𝒏𝒂𝒌 𝒂 𝒇𝒆́𝒏𝒚𝒆 𝒏𝒆𝒎 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏 𝒃𝒆𝒇𝒐𝒍𝒚𝒂́𝒔𝒐𝒍 𝒔𝒆𝒎𝒎𝒊𝒕. 𝑫𝒆 𝒉𝒂 𝒔𝒐̈𝒕𝒆́𝒕 𝒗𝒂𝒏 𝒂 𝒔𝒛𝒐𝒃𝒂́𝒃𝒂𝒏, 𝒂𝒌𝒌𝒐𝒓 𝒉𝒊𝒓𝒕𝒆𝒍𝒆𝒏 𝒂 𝒈𝒚𝒆𝒓𝒕𝒚𝒂 𝒇𝒆́𝒏𝒚𝒆 𝒆́𝒓𝒕𝒆𝒍𝒎𝒆𝒕 𝒏𝒚𝒆𝒓." 

Damelin és társainak munkássága és történetei ezt a lángot tartják életben. Fontos, hogy ezeket a történeteket megismerhessük, hogy rajtuk keresztül a látszólagosan homogén oldalak sokszínűsége láthatóvá váljon.